~ Chapter V. ~ Waiting For The Night ~ Part II. ~

Bensőmben Szívlelt Olvasók!

Sok-sok hála a visszajelzésekért, bár mi tagadás jobban esne a több komment, de nem fogok határokat szabni. Én péntekenként hozom a részeket, annak ellenére, hogy hányan írtatok megjegyzést. Persze jól esik, hogy vannak, akik veszik a fáradságot, nem kötelezhetek senkit rá és nem is áll szándékomban. Látom, hogy  sokan látogatjátok az oldalt, de nem tudom eldönteni, miért nem kommenteltek. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem írok olyan jól, mint mások, még is vannak az enyémnél lejjebb adó blogok, de nem akarok senkit sem leszólni, csupán rossz látni, hogy ők több visszajelzést kapnak.

Nekem személy szerint unalmasak a sablonos történetek, miknek nagyja egy véletlen összefutással és első látásra szerelemmel kezdődik. Ne értsétek félre, tényleg nem szeretnék senkit sem megbántani, vagy támadni, egyszerűen nem értem a helyzetet. Aztán ott vannak a tipikus bonyodalmat kreáló helyzetek, mint a kórház, fenyegetések, rablások. Ilyen az életben nincs. Én igyekszem olyan részeket írni, melyek tükrözik az esetleges megtörténhető dolgokat, az én történetemben nem fognak ilyen csekély százalékban előforduló események történni. Inkább maradok a reális dolgoknál, de még ennek ellenére is fogok izgalmasabb eseményeket bújtatni a történetbe.

A szokásosnál és ígértnél hamarabb hoztam a részt, hiszen eddig mindig késő este, vagy hajnalban tettem közzé a fejezeteket, ám ma különleges alkalom van. Nem csak azért, mert hamarabb hoztam, hanem mert ha lesz elég időm este is felteszek egy újat, de ezt nem garantálom. Azért jutottam erre a döntésre, mert ez végül is a múltkori folytatása, olyan, mintha egy hetet kihagytam volna, így igyekszek bepótolni a lemaradást. Kellemes olvasást kívánok az erre tévedőknek és olvasóimnak egyaránt!

xx

/Nelly Furtado- Waiting For The Night/

A kreativitást az ötletek összecsapása hozza működésbe.

/Donatella Versace/

A kinti levegő hidegen kapott bele szoknyám aljába és cikázott végig csupasz combjaimon maguk után libabőrt hagyva rajta. Mellettem Eleanor tipegett, kezeivel szorosan tartotta kabátja garbóját testéhez szorítva, hogy minél kevésbé fázzon. A fiúk jókedvűen haladtak előttük, egy-egy humoros megnyilvánuláson és is elmosolyodtam, ám sokkal inkább koncentráltam arra, nehogy megfagyjak. Barátnőm próbálta rejtegetni, hogy valamin nagyon tör a fejét, hiszen megállíthatatlanul cipője orrát kémlelte, én még is a sok év ismeretség végett észre vettem viselkedése okát. Közelebb andalogtam hozzá, bal kezemmel az övébe karoltam, mire rám kapta meglepett barna szemeit.

- Avass be engem is - kacsintok rá mosolyogva, utalva számomra mindent eláruló cselekedeteire. Felsóhajt, emiatt a meleg lehelete láthatóvá válik a hűvös levegőben. A következő pillanatban meglepődök, mikor közelebb húz magához, ajkain szórakozott mosoly játszik.

- Louisék reggel kifogtak rajtam, amint az egyik szembejövő félmeztelen srác hasát sajnos túlságosan is megbámultam, ezért a fiú vissza kacsintott rám - suttogta közel a fülemhez, gondolom azért, hogy a nevető társaság figyelmét ne hívja magunkra. Igyekszem a lehető legvisszafogottabban kuncogni ügyetlenségén, emiatt finoman vállon csap.

- A lényeg, hogy kieszeltem hogyan tudnám vissza adni a kellemetlen pillanatokat - harap bele alsó ajkába, hogy elnyomhassa kitörni vágyó huncut mosolyát.

- A lényeget! - szólok rá szúrós szemekkel, hiszen kíváncsi vagyok ördögi tervére, ami érzem, sok mulatságot hoz majd az esténkre.

- Gondoltam bevethetnénk magunkat - böki meg vállam finoman az övével, hátra kell hajtanom a fejem, hogy ne nevessem el magam. Ennél ádázabb büntetést ki sem találhatott volna, de mindenesetre én élvezni fogom, s van olyan sejtésem, hogy ő is hasonlóan viszonyul a dologhoz.

- Benne vagyok - küldöm felé legelégedettebb arckifejezésem, tekintetéből kiolvasom, hogy már alig várja a kezdést.

A pincér srác kedvesen elvezetett minket az asztalunkig, ahol Eleanorra kacsintottam, mikor senki se látta, ezzel jelezve neki játékunk kezdetét. Érzékien toltam le vállaimról kabátom anyagát, s melleimet kinyomva tettem úgy, mintha nehezemre esne kibújnom belőle. Hallottam mellőlem Harry krákogását, ami sokkal inkább volt kétségbeesett, mintsem lenéző. Egy huncut mosolyt varázsolva telt ajkaimra fordultam a srác felé, aki igyekezett nem túl feltűnően végig nézni rajtam, majd nyelni egy hatalmasat. Az előbb levetett ruhadarabomat a kezébe adtam, mire vette az adást és felakasztotta a többi közé. Zayn kihúzta nekem a széket, mire hálám jeléül megajándékoztam egy mosollyal. Engedtem, hogy betolja az ülésemet, majd miután kivártam mindannyiuk helyet foglalását kezeimmel hátrasöpörtem a hajam, ezzel belátást engedve dekoltázsomra. A fiúk mocorogni és köhécselni kezdtek, ennek következtében nem sok hiányzott, hogy elnevessem magam, tartottam személyem a szerepemhez. Miután kellően elhelyezkedtem felpillantottam bűntársamra, aki éppen Louishoz nyomta magát, miközben barátja étlapját fixírozta és tudatlanságot tettetve kérte meg szerelmét, hogy ismertesse vele a különböző ételek milétét. Igyekeztem elrejteni ajkaimra kúszó mosolyom, hiszen igen nevetségesnek találtam az előttem lejátszódó szituációt.

Amint kiérkezett a pincér előre sajnáltam, mivel pontosan tudtam a következő lépéseim, melyeken az étlap olvasása során találtam ki, s bizony ennek ő is áldozatául fog esni. Kedvesen felém fordult jegyzettömbjével a kezével, mire csábosan elmosolyodtam. Annak előnyét kihasználva, hogy az asztal szélén ülök kissé a srác felé irányítottam a gondosan bekötött könyvet, 'mely különböző étkek neveit tartalmazta. Pirosra lakkozott körmökkel végződő ujjaimat finoman a lapokhoz illesztettem, miközben rendelésem magyaráztam az áldozatomnak. Melleimet enyhén kinyomtam, éreztem zavart pillantásit mind tőle, mind a többi öt fiútól, akik néma csendben figyelték helyükön ülve az eseményeket.

- Más valamit esetleg hozhatok a hölgynek?- nyelt egy hatalmat a fiú, kinek felzselézett szőke haja és barna szemei voltak. Beharaptam alsó ajkam, mintha gondolkodnék kérdésén, ám ez cseppet sem volt igaz. Tudtam, hogy már nem kívánok más ételt elfogyasztani itt, mégis húztam az idegeit és tűrőképességét.

- Nem. Köszönöm.- villantottam elő fehér fogaimat, ezzel jelezve hálámat a megszeppent fiú felé. Aprót bólintott, majd mint akit puskából lőttek ki indult vissza a konyhába.

Miközben visszaraktam a bordó bőrkötéses étlapot a gondosan megterített asztalra ujjaimmal egy mozdulattal kisöpörtem rakoncátlan hajszálaimat az arcomból.

- Mond csak Havana. Londonban él kis koros óta? - nézett rám kedves mosollyal Liam könyökeire támaszkodva.

- Cambridge-ben születtem és csak két éve költöztem ide a bátyámmal egyetemben. Ugyan nem egy házban élünk, de nem lakik tőlem messze. Engem a munkám húzott ide, míg őt az egyetem kötelezte költözésre.- igyekeztem szépen formálva kiejteni szavakat ajkaim közül, közben mosolyognom kellett, hiszen arról a személyről beszéltem, akinek sokat köszönhetek, többek között egy szép gyerekkort. Kezeimet összekulcsolva támasztottam könyökeim az asztalra.

- Nem is tudtam, hogy van egy bátyád - nézett felém Niall meglepett arckifejezéssel. Kuncogtam kijelentésén, de nem tudtam rá mit válaszolni.

- És milyen modellként dolgozni? - meg sem lepődtem Harry kérdésén, természetesen ezt én is megkérdeztem volna magamtól a helyében, valamint engem is érdekelt az ő pályájuk menete.

- Nagyon szeretem. Még egészen kicsi volta, mikor anyukám szerint már jelentkeztek bennem a jelek, melyeket ehhez a munkához lehetett kötni. Én ugyan nem emlékszem már ezekre az időkre annyira, mint ők, de a meséltek hallatán elég sok odafigyelést igénylő gyerek lehettem -  nevettem fel az emlékek felidézése végett. Szüleimnek akár hányszor eszükbe jut egy sztori, amit még nem osztottak meg velem, valamint én se emlékszem rá, örömmel regélik el nekem.

- Nem csak gyerekkorodban - kacagott Eleanor velem szemben. Igaza van, hiszen mindig kitaláltam valami őrültséget, amit mindenképpen véghez akartam vinni, s volt, aminek lettek következményei.

- Te csak ne is szólalj meg - rivallok rá mosolyogva, tudatva ezzel neki, hogy szórakozásból húzom agyát. Ekkor fejünkből már valamilyen módon kiszivárgott a csibész terv, de nem hagytuk teljes egészében veszni a tervet. - Engem pedig mindig is érdekelt milyen az énekesi pálya.

- Mint semelyik más - rázzák meg fejüket mosolyogva.

- Élvezzük, hogy millióknak okozunk örömöt csak a létezésünkkel, de mégis hiányzik egy kicsit a magánélet - Zayn a vacsora során most először szólalt fel. Meg tudtam őket érteni, engem is erőszeretettel kínoz a sajtó. Elég a boltba lemenne, vagy meglátogatnom a családom biztos, hogy megjelenek valamelyik újságban. Ez is az oka annak, hogy akár hova megyek igényesen kell kinéznem, arcomat pedig elkerülhetetlen hogy ne fessem ki.

- Én ilyenkor mindig kimegyek nagyszüleim farmjára. Ott senki sem talál meg. Van, hogy Eleanorral napokat ott időzünk, csak ne kelljen újra a nyilvánosság elé mennünk - nevetek barátnőm felé, kiből ugyan ezt a reakciót váltom ki mondataimmal.

- Az jó lehet - öleli át barátnője vállát Louis és puszit nyom Eleanor mosolygós arcára.

- Legközelebb ti is jöhetnétek velünk - mutogatok feléjük ujjammal, biztosan ők is szeretnének egy kicsit kikapcsolódni és úgy szórakozni, hogy senki sem örökíti meg tetteiket.

- Ez remek ötlet, csak kérdés mikor lesz mindannyiunknak egyszerre szabadideje - bólint egyetértően Liam, száját kicsit elhúzza, gondolom a mondata második fele miatt.

- Nekem két hét múlva lenne szabadon öt napom, az a kérdés ti rá érnétek akkor - pillantok körbe a társaságon, 'kik elgondolkoznak a lehetőségeken.

- Én szabad leszek, még egy hétig is - kacsint felém barátnőm, mondatát csak egy mosollyal van időm nyugasztalni.

- Pénteken lesz egy kisebb össze ülésünk a manadgementel, majd ott megérdeklődünk a szabad időnkkel kapcsolatban - bazsalyog belegondolva Harry.

Nincs is több lehetőségünk beszélgetésbe merülni, a pincér jelenik meg kezein egyensúlyozva a tányérokkal. Mindenki elé leteszi az ételeket, majd jó étvágyat kívánva ered újra dolgára. A nyál is összecsordul a számban az előttem gőzölgő Milánói makaróni látványára, kést és villát ragadva látok neki annak ízléses elfogyasztásához.

xx