~ Chapter V. ~ Waiting For The Night ~ Part I. ~

Szívembe Lopott Olvasóim!
Köszönöm szépen a visszajelzéseket és kommenteket, amikkel megajándékoztatok. A hetem elég megterhelőre és felettébb fárasztóra sikeredett így érthető, ha a résznek csak a felét bírtam megírni, ami közben így is majdnem leragadtak a szemeim. A második felét egy hét múlva, pénteken ilyen tájt tervezem feltenni, s remélem képesek vagytok addig várni rá.
Jelentkeztem egy novella versenyre, amin első helyezést értem el irományommal. Nagyon boldog voltam a hír láttán, s elsőnek el sem tudtam hinni, hogy tényleg én nyertem. A novellát az oldalak felső sávjában novellák/pályázatok menüpont alatt tettem közzé. Remélem nektek is tetszik majd és továbbra is látogatjátok az oldalam és írtok nekem!

xx

/Nelly Furtado- Waiting For The Night/

A nőknek modern összeállítású ruhatár kell, amelynek darabjai jól variálhatók, viselőjük ezáltal időt takaríthat meg magának. Olyan ruhákra van szükségük, melyekben nem csak külsőre látszanak öntudatosnak, hanem annak is érzik magukat.

/Donna Karan/

Magamhoz ölelve az egyik díszpárnát járatom szemeim a beszűrődő fények álltal megvilágított porszemek szemcséin, miután az ébredésemet követőn kényelmesen elhelyezkedtem a franciaágyamban. Hajam kuszán terül szét a krémszínű huzaton, amely fekhelyem dominanciáját határozza meg. Kisöprök egy kusza tincset a homlokomból, feljebb tornázom magam, hogy megnézhessem az idő hogylétét. Még viszonylag reggelnek tekinthető napszak teng, így nem érzem fontosnak, hogy kikászálódjak nyugalmi helyzetemből.

Harmóniával tölti meg a lelkem a gyér fényektől megvilágított szoba látványa, mivel tagadhatatlanul is, de kissé művészlelkem rajong az efféle látványosságokért. Szeretek csak úgy az éjszaka kiülni a párnától túltelített ülőalkalmatosságra, s onnan kémlelni az univerzum által fényesnek titulált Londont és esti életét. Figyelemmel követni a hajnali időkben hazatámolygó fiatalság tetteit, akik felszabadultan és mosolyogva viszonyulnak egymáshoz. Az autókat, amint kiegyensúlyozottan közlekednek még annak ellenére is, hogy sofőrjük valószínűleg már igen kimerült addigra.

Reggeltájt csak a már ébren morajló lakosság alapzajait lehet észlelni, valamint a békésen csicsergő madarakat, akik egy-egy ágon ücsörögve kommunikálnak egymással. A szél által meglendített levelek szinte hangtalan neszét, vagy a halk reccsenést, mikor a járókelők végigszelnek rajtuk.

Telefonom rezgésének váratlan történésére összerezzenek, de hamar kapcsolva nyúlok a készülék felé és fogadom el a hívást.

- Jó reggelt - erőltetek mosoly arcomra annak ellenére is, hogy ezt a vonal másik végén tevékenykedő barátnőm valószínűleg nem látja, még így is képes néha kiszúrni lelki állapotom jeleit, melyek nem a beszédmódomból erednek, sokkal inkább arcjátékom szüleményei. 

- Neked is. Havana nagy bajban vagyok - hangja kissé feszült és kétségbeesetten jut el a fülemig, majd tudomást szerezve mondatának jelentéséről, szemöldök ráncolva ülök fel az ágyon és hajtom állam a térdeimre.

- Mi történt? - természetesen zaklatott lelki állapota pillanatokon belül az én nyugalmi békémet is hamar kiűzi a helyéről. Ötletem sincs, neki mi olyan nagy etvasz a reggeli órákban, hogy ilyen elkeseredetten kell engem is felverni.

- Fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel este a vacsorára - szinte látom szemeim előtt, ahogy haját tépi, én még is a megkönnyebbültség és hitetlenség miatt kénytelen vagyok felnyögni és visszaesni a puha párnák közé.

- És emiatt muszáj voltál engem felhívnod - vonom le az következtetést, 'mely számomra érdekesen hat. Szeretem Eleanort, de ki tud készíteni ezekkel a fajta dolgaival.

- Ez most komoly. Tanácstalan vagyok - a fogasok csattanásának robajából következtetve a szobája már inkább egy csatatérnek nézhet ki, így meg se kísérlem, hogy elmenjek hozzá.

- Vegyél fel egy szép ruhát, mondjuk a fehér Armani-t és hozzá a cipőt, amit tőlem kaptál még tavaly a szülinapodra - az öltözékek összképét elképzelve magam előtt adom a megfontolt választ remélve, hogy nem áll le problémázni, mivel ahhoz még nem vagyok elég éber.

- Az jó is lesz! Köszönöm! - máris vidámabban szól bele a kagylóba, arca valószínűleg mérhetetlenül megkönnyebbült az előbbi "veszélyesen stresszes" helyzete után.- Te mit veszel fel?

- Még egyenlőre ötletem sincs. Különben is! Még van több mint tíz órám ezt eldönteni - kicsit mogorván válaszolok neki, de tudja, hogy nem bántásként mondom így, csupán ilyenre sikeredett. 

- Jobb szeretem hamarabb letudni a dolgokat - kuncog. - Este látjuk egymást. Nyolcra megyünk érted a fiúkkal. Légy jó kislány, és készülj el addigra.

- Igenis anya! - forgatom meg szembogaraim nevetve. Másodpercek alatt oldotta fel a köztünk lévő kicsit nyomott hangulatot.

Elköszöntünk egymástól, ami elhúzódott tekintve, hogy mindig eszébe jutott valami. Fellélegezve dobtam telefonomat az ágy tőlem legtávolabbi sarkába és hanyatlottam vissza a párnák közé.

Erőt éve magamon kászálódok ki a meleg paplan alól, majd gondosan bevetem azt. A konyhába csoszogva azon törtem az agyam, hogy mit kéne étkeznem reggelire. Az első kezembe akadó dolog a tojás volt, így a rántotta mellett döntök. A serpenyőt a felkapcsolt sütőlapra helyezem és csekély mértékű olajat öntök bele. A sonka szeletekre verem rá a tojásokat, majd megfűszerezem a könnyen elkészíthető reggelimet.
Szerencsémre, vagy netán káromra holnaptól vagyok ráítélve az újra való munkákhoz, amit ugyan szeretek csinálni, s ez meg is látszik a végeredményeken, de sokkal kevésbé jár kedvemre, hogy más dolgokra alig, vagy semennyi időm sem jut. Persze igyekszem elsősorban emberi kapcsolataimat fenntartani, mivel ezek a legfontosabbak számomra, mégis jól esik néha a kikapcsolódás. Ilyen módszerek nálam a sport és a város nézés.
Kiskoromban Ryannel és szüleinkkel hétvégi rendszerességgel látogattuk meg szeretett nagyszüleinket, akik egy Cambridge szélén fekvő farmon élnek. Javarészt ezek alatt a látogatások alatt tanultam meg olyan sportokat is, amikre a nagyvárosiaknak nem adódik lehetőségük. Lovagolni, s érezni amint  a kobak alatt kilógó tincseimbe belekap a mellettem elsüvítő szél, s észlelni a ló kecses mozgását testem alatt. Kosarazni, ami alatt bátyám mindig remekül szórakozott ügyetlenkedésemen, mégis sikerült neki megtanítania játszani az évek során. Focilabdázni, ami nekem ugyan nem tartozott a kedvenc sportjaim közé, mégis ha Ryan megkért boldogan rugdostam vele akár órákat is.
Vannak olyan lehetőségek, amiket a tanyán kívül sajátítottam el, mint például a box. Ez a küzdősport segített nekem levezetni a középiskolás éveim okozta idegességet és kesergést. Szerettem, és máig is így rajongva űzöm ezt a sportágat tekintve, hogy megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag megnyugtatott engem az, hogy erősebb vagyok a többieknél. Azokban az időkben karizmaim - de főként a bicepszem - sokkal jobban domborultak bőröm alatt és észlelhetően erősebb voltam akkor még. Persze máig is járok edzeni, hogy fenntartsam alakom és életerős testem.
A gondolatok árnyékára elpakoltam a koszos edényeket a mosogatógépbe, s kicsoszogtam a fürdőszobámba annak reményében, hogy normális külsőt tudok magamra faragni. Hajamat lófarokba kötöttem fejem tetejére, kezeimet a csapból folyó hideg víz alá tartva mostam meg arcom, hogy frissebben folytathassam a nap további eseményeinek történéseit. Megtöröltem a nedvessé vált bőrfelületet, s neki láttam felkenni magamra halvány sminkem. Fogaimat alaposan megsikáltam, majd miután minden fontos teendőt elvégeztem visszaandalogtam a hálószobámba. A selyem tapintású köntösömet finoman a paplanra fektettem, mintha valami értéket tartanék kezeim között, de erről szó sincs, csupán ügyelek a dolgaimra, tárgyaimra. Levetve a pizsamámat magamra kaptam egy friss fehérnemű szettet a sok közül, hiszen hóbortom az efféle ruhaneműk beszerzése. Ezek mellett a cipők azok, amiket erőszeretettel gyűjtök, mégis a fehérneműim vannak többségben pár darabbal.
A reggeli enyhe szellő simogatta kipirosodott arcom a jóleső erőkifejtés hatására. Futócipőbe bújtatott lábaim lágyan dobbantak hol a járda kövein, hol a parkok avarán. Kezeim előre hátra mozogtak törzsem mellett, mialatt én mélyen vettem a levegőt, nehogy beszoruljon tüdőmbe a levegő, ezzel kellemetlen szúrást okozva oldalamban. Felkötött hajam himbálózott ez erőltetett mozgás következtében, ám gondolatba merülésem miatt ez szinte fel se keltette érdeklődésem.
Agyam szüntelenül az utóbbi pár héten kattogott tekintve, hogy nagyon is szívemhez nőtt az öt srác. Mindegyikőjükben van valami szeretni való, amit erőszeretettel mutat ki mindnyájuk, mintha ezekkel a dolgokkal tisztában lennének, ám meggyőződésem, hogy ez szinte lehetetlen. Nekem sincsenek még csak ötleteim sem afelől, milyennek hisznek vagy gondolnak a körülöttem élő emberek. Mi a véleményük rólam, hogyan viszonyulnak hozzám.
A zuhanyrózsából folyó víz kellemesen csöpögött meztelen testemre és hajamra. Élveztem , ahogyan az izmaim lassan elernyednek és a nemrég fárasztó erőkifejtésektől kimerülten értékelik a kényeztetést.
Törölközőbe burkolózva álltam tanácstalanul ruhásszobám kellős közebén forogva, azt keresvén, hogy mit vegyek fel az ma estére elhalasztott közös vacsorára. Meggyőződésem szerint egy elegáns és elit étterembe kívánnak majd engem is magukkal cipelni, ami nekem nem éppen van ínyemre tekintve, hogy nem szívem csücskei az ilyen helyek. Munkám során már rengeteg ilyen helyen való étkezésen hívott a kötelességem részt venni, nekem sosem voltak ínyemre az ilyes fajta események. Jobban szerettem a hangulatosabb és barátságosabb helyeket, ahol felszabadultabban lehet beszélgetni és viccelődni a társasággal, mintsem egy drága étteremben, ahol kényelmetlen ruhát viselve és bájologva kell odafigyelnem a magas rangú emberekre.
Végül egy Valentino ruha mellett döntöttem, amihez nude színű magassarkút, valamint karkötőt és egy YVES Saint Laurent táskát párosítottam. A napom magam mögött hagyott részén hordott sminkemet lemostam, majd helyette egy valamivel erősebbet vittem fel újra arcomra. Hajamat besütve engedtem vállamra omlani, hogy teljes legyen a kifinomultság, amit kívántam árasztani lényemből. Magamra fújtam a Gucci parfümömből és végignéztem magamon a tükörben. Ugyan a látvánnyal nem voltam tökéletesen megelégedve, nem álltam neki mindent előröl kezdeni, főleg, hogy megszólalt a csengő hangja.
Mosolyogva tártam ki bejárót s mindenkit végig ölelgettem.
- Nahát Havana! Gyönyörű vagy! - mosolygott rám féloldalasan az öltönyben kellemes látványt nyújtó Harry.
- Köszönöm szépen - tűrtem kissé zavarba jőve egy tincset fülem mögé.
- Induljunk - csapta össze tenyereit Liam, ami engem váratlanul ért, így összerezzentem, de igyekeztem tartani a tempót a bagázs többi tagjával.



xx