~ Chapter VI. ~ Peanut Butter ~

Magasztalt Olvasóim!

Ezúttal egy kis meglepetéssel jöttem nektek, valamint a beígért résszel. A meglepetés nem más, mint egy kis kvíz. A lényege az, hogy fel kéne ismernetek a zenét, amit belinkeltem, valamint erről kapta a fejezet a címét. A zene kötődik a One Directionhoz, de szerintem ez logikus. Nem nagyon, ámbár csekély mértékben igen. Le kéne írnotok, hogy honnan ismerős a zene, valamint hogy hogyan kapcsolódik hőn szeretett bandánkhoz. Személy szerint nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ki fog rájönni. Az első helyes válaszadónak írok egy részletes kritikát a blogjáról(kinézet, történet). Akinek viszont nincs, az megadhatja a legközelebbi fejezet címét és egyben zenéjét, ugyanis a kettő ugyan az. A versenyt jövőhét pénteken zárom le, ha addigra nem érkezik helyes válasz tovább húzom egy héttel, de tovább nem. Ha egy héten belül lesz nyertes akkor a nyolcadik, ám ha nem, akkor a kilencedik fejezet sorsa kerül majd keze alá, illetve akkor kapja  a kritikát.

Kellemes olvasást és jó gondolkodást! Iratkozzatok fel!

xx

/Alison Valentine- Peanut Butter/

A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé.

/Coco Chanel/

Hihetetlen, hogy ennyi ember imád és szinte esedezik azért, hogy autogramot kaphasson tőlem. Számomra ez még mindig felfoghatatlan - így több év után is -, de jól esnek a kedves szavak, a rajongók fogadtatásai. Persze ez néha frusztráló, mint például most is. Imádom a fehérneműket, csakúgy, mint a cipőket, ezért elszántan vásárlom őket. A cipők a szezonokat tekintve négy szekrényt foglalnak, megyek hat polcosak, valamint én nem nevezném őket kicsinek. A maximalista énem imád öltözködni és mindenre adni magamon belül és kívül egyaránt. A legegészségtelenebb dolog, amit fogyasztok az a kávé. Reggelente futás után eljárok a közeli Starbucksba egy kis koffeinbombáért, ami nagy löketet ad nekem és napomnak.
A gardrób szobám mindent elárul rólam. Kicsit betegesen ugyan, de divatmániás vagyok. A szoba falai fehérek, mennyezete krémszínű, ahonnan egy csillár lóg, emellett a szekrények és tükrök oldalán hangulatvilágítás ragyogtatja be a helységet. A padlón halvány színű parketta fekszik, ami csak úgy mint a lakásom néhány szegletében a londoniak körében nem megszokott. Az főváros lakóinak házai többnyire szerények, szobáik szőnyegpadlóval díszesednek, nekem viszont ebből elég volt gyerekkoromban, csakúgy, mint az egyenruhából. A szoba közepén közvetlenül a csillár alatt egy nyers színű bőrülés áll, minek köralakja segítőkész helyet ad cipőfelvételkor. A helység két részből áll. Az elején körben ruhásszekrények magasodnak, melyekben csigalépcsőre hasonlító állványokon lógnak a gönceim. A második részben a kiegészítők kaptak biztos helyet. Ide tartoznak az ékszerek, táskák, cipők és olyan dolgok melyek feldobják az öltözékeket. Az átjáróval szemben egy aranyozott maskara díszíti a falat, melyet még Velencében vettem egyik látogatásom idején. Jobboldalt vesztegel egy fehérre festett ajtó, ami a titkos helyre visz.
Abban a szobában olyan dolgok vannak, melyek kikapcsolódást biztosítanak, rajtam kívül senki sem tud a létezéséről, csupán Eleanornak tűnt fel egyszer, de azt mondtam neki, hogy csak egy raktár. A babarózsaszín szőnyegpadlóhoz krémszínű vakolat társul. Valami luxust igéző csillár helyett összefüggő lampionok lógnak a mennyezetről, világítást biztosítva a helységnek. A leghátsó sarokban párnák és pokrócok hevernek, mellettük egy szekrény, melyen divatmagazin gyűjteményeim szobroznak. Utánuk egy kanapé rostokol, mely felett a polcon a zenelejátszó, valamint madzagai lógnak. Ezeken kívül a nem túl tágas szobához társul egy hintaágy és plazmatévé is. Nem nagy szám az egész helyiség, de én ott szeretek tartózkodni a legjobban.
Néhány zacskóval karöltve igyekeztem minél hamarabb szabadulni a tömeg karmai közül, már bántam, hogy nem szóltam egyik testőrömnek sem kiruccanásomról, biztosan haragudni fognak. Egy sikátor előtt eliszkolva egy kéz megragadta a derekam, tenyerével lefedte a számat, hogy még véletlenül se tudjak megszólalni, esetleg sikítani. Szívem ezerrel kalimpált a helyén, mikor támadóm elengedett a szorításából és maga felé fordított. Megszeppenve pislogtam a zöld szempárba, melyek aggódva fürkészték arcomat. Természetesen még mindig kicsit féltem, hiszen nehéz egyik pillanatról a másikra lenyugodni. Nem az előttem magasodó fiútól reszkettem, sokkal inkább a pár perccel ezelőtti helyzettől.
- Megijesztettél - suttogom halkan és erőtlenül a sokk elmúlása alatt. Fejem lehajtottam, kicsit szégyelltem magam a helyzet miatt. Ujjaimmal a szatyrok szélét birizgáltam, még véletlenül sem néztem fel újra szemeibe. Mély kuncogást eresztett ajkai közül, muszáj voltam még jobban elpirulni. Utálom, hogy megint én vagyok a megszeppent kislány, mégsem tudtam semmit ellene tenni.
- Sajnálom - ölelt magához a fiú, hátamat simogatta nyugtatás képen. Szívesen visszaöleltem volna, de nem tudtam a kezemben tartott szatyrok miatt, így még inkább kellemetlenül éreztem magam. Harry furcsállva eltávolodott tőle, szemeimet immár ő értetlen íriszeibe mélyesztettem.
- É-én, csak, tele van a kezem - néztem le pirosra lakkozott körmeimre és azokat kezdtem piszkálni, amennyire a helyzet engedte. Nem szeretem az ilyen kellemetlen és frusztráló pillanatokat, a nyugalom közelebb áll hozzám. Sokkal is inkább szeretem a csendes és aranyos fiúkat, mintsem a beképzelteket. Egy meleg kezet éreztem enyéimen, finoman kifeszítette ujjaim közül a szatyrokat. Kétségbeesetten kaptam fel fejemet Harry arcára, aki mosollyal nyugtázta tetteit. Megértettem, hogy csak segíteni akar, ezért engedtem, hogy elvegye tőlem a tasakokat. Fejével egy nem messze tőlünk parkoló Range Rover felé bökött, engedelmesen követtem. Az újonnan vásárolt ruhaneműimet tartalmazó szatyrokat a csomagtartóba tette, míg én feszülten ültem be az anyós ülésre. A visszapillantó tükörről egy feszület és egy karácsonyfa alakú, illatszerrel átitatott karton lógott. Nemsokkal később Harry ült be a volán mögé, miután bekötötte magát és elindította a motort az útra kanyarította a járművet.
- Hogy-hogy erre jártál? - néztem fel koncentráló arcára, szemeim megakadtak haján, mely a még kezdeti karriere idején bongyor fürtök most kissé zselézetten és egyenesebben álltak. A homlokát immár egy hajszál sem takarta, fru-fruja az ég felé meredezett, de kifejezetten jól állt neki.
- Nialltól jöttem és éhes voltam, ezért betértem reggelizni, aztán láttam, hogy segítségre van szükséged - pillantott rám pár másodpercre tekintetét levéve az útról, de rövid időn belül szembogarai visszatértek a szürke utakra és azon közlekedő járművekre.- Te miért egyedül járkálsz?
- Nem tudom. Jobb szeretek magányosan vásárolgatni - vontam meg vállaimat félénken, egyik szőke hajtincsemet a fülem mögé tűrtem.
- Ettől függetlenül bajod is eshet. Legközelebb nyugodtan szólj és elkísérlek - mosolygott rám féloldalasan, gödröcskéi láttán nekem is felfele kunkorodtak ajkaim. Vigyorogva bólintottam egyet visszautasíthatatlan ajánlatára.
Az út többi részén a rádióból szóltak a slágerek, az emeletes házak előtt leparkolva fellélegezve pattantam ki a kocsiból. Harry megfogta a szatyraim és utánam ballagott. A portásnak mosolyogva köszöntem, miközben előhalásztam kulcsaim. Benyomva a lift gombját indultunk el a nyolcadikra. A lakásom ajtaját kitárva engedtem Harrynek, hogy előre menjen és letehesse dolgaim a kanapéra.
- Rendes tőled, hogy segítettél. Köszönöm - simítottam végig karján és finom puszit leheltem arcára, de aztán gyorsan el is hajoltam tőle. Megint saját magamat kevertem zavarodott helyzetbe, hihetetlen, hogy milyen meggondolatlan vagyok.
- Kérsz valamit inni? - indultam a konyha felé, cipőm sarka minden lépésnél hangosan koppant a kövezett padlón.
- Egy kis víz jól esne - hallottam kintről mély és kissé rekedtes hangját. Harry nagyon aranyos srác, de teljesen leégetem magam előtte a folytonos zavarodott helyzeteimmel. Túl ügyetlen vagyok én ezekhez a dolgokhoz, csoda, hogy egyáltalán értek valamihez. Megrázom a fejem, hogy visszatérjek problémát okozó gondolataimból. Az egyik olcról leveszek egy poharat, melybe töltök a rózsaszín kupakkal ellátott ásványvizes palackok egyikéből. Kezeimbe veszem az üveget és kilibbenek vele a nappaliba. Harry a kanapén ülve szorongatott a kezébe egy képet, nagyon el volt merülve benne. Félénken leültem mellé, jómagam is a fotóra szenteltem figyelmem. Én, Eleanor és Ryan mosolyogtunk rajta, mindketten két oldalról nyomtunk puszit bátyám arcára. Tavaly nyáron készült a nagymamámék birtokán, egy igen kellemes két hetet töltöttünk el családom légkörében.
- A bátyám, Ryan van középen. A háttérben a nagymamámék farmját láthatod, erről beszéltünk nektek a múltkori vacsoránál Eleanorral - félénken húztam ajkaim mosolyra, fejét felém fordította.
- Egyre jobban el akarok oda menni - teszi vissza a bekeretezett képet az üvegasztalra. A poharat felé nyújtom, minek lehúzza tartalmát. Kuncognom kell mohóságán, száját megnyalva adja vissza az üres üveget.
- Köszönöm - válaszul csak biztatóan rávetem mosolyomat, s felállok, hogy visszavigyem az immár üres poharat a konyhába és elrakjam a mosogató gépbe. Kicsit fura a helyzet, hiszen most először van fent fiú a lakásomon a bátyámon kívül. Bár ő is még csak kétszer járt erre, nagy részt közösségi területeken szoktunk összefutni. A szüleim még csak képekről láthatták lakhelyem, ők jobb szeretnek az otthoni környezetben tartózkodni, azért ha akad időm én szoktam felnézni hozzájuk Cambridgebe. Az, hogy nem egyedül kell eltöltenem a napot kellemes, de mégis különös egy szinte még idegen sráccal. Annyira beletemetkeztem a - szokásomhoz híven - gondolataimba, hogy fel sem tűnt Harry jelenléte.
- Az az igazság, hogy kissé megéheztem - vakargatja tarkóját és hátul beletúr hajába, míg másik kezét a sebébe mélyesztve pillant felém. Aranyosan néz ki a kissé zavart helyzetébe, megnyugtat, hogy nem csak én vagyok ilyen visszahúzódó.
- Akkor együnk valamit. Mit szólsz a mogyoróvajhoz? - vetem fel nyálcsorgató ötletem, hiszen igaz nem szokásom hizlaló és egészségtelen ételeket fogyasztanom, azért néhanapján és is megkívánom őket.
- Semmi ellenvetésem sincs - harap bele alsó ajkába, ami igen jól néz ki, és magamnak is be kell valljam, de nagy hatással van a kissé piszkos fantáziámra. Sikeresen időben kapcsolok és odalépek a polcok egyikéhez, hogy levegyem a kívánt étket, mégis túl magasan van a termetemhez képest is, annak idején direkt raktam elérhetetlen távolságra, hogy győzzön felettem a lustaság és hagyjam inkább ott, ahol van. De mivel Harry még nálam is termetesebb mögém lépve sikeresen leveszi a mogyoróvajat, miután jót kuncogott ügyetlenkedésemen. Eredményesen megint zavarba hoztam magam kínos helyzetemmel, muszáj vagyok kissé hajkoronám mögé ejteni égő orcámat. Kezembe adja a nehézkes üveget, mely csordultig van töltve a nugátos krémmel. Igyekszem minél kedvesebben rámosolyogni hálám jeléül, enyhén nehéznek bizonyul elégedett vigyorával szemben.
- A srácok hogy vannak? - lépek a pulthoz, hogy pár szelet kenyeret vágva megkenjem azokat. Nagyon megkedveltem a banda összes tagján, hiszen valamiben mindegyikük különleges és a kicsapongó energiájuk és jókedvük hatására az emberek imádják közelségüket és társaságukat, köztük én is. Louis amellett, hogy rendkívül aranyosan bánik barátnőmmel ontja magából a jobbnál jobb poénokat, emellett kissé őrült, de felelősség tudó. Niall kifejezetten aranyos és kisfiús természete mosolyt csal az emberek arcára, a rosszabb helyzetekben való nevetése pedig belőlünk akaratlanul is azonos reakciót vált ki. Liam ugyan igyekszik komoly maradni, erőszeretettel megy bele a piszkálódásokba és őrültségekbe, amik nagyrészt nem az ő ötletei, mégis új szituációkat visz a helyzetekbe, emellett roppant módon kedves. Zayn egy igazi barátom lett, ugyanis mindig segített, ha szükségem volt rá, emellett balgaságai mindig megtudnak nevettetni. Harry teljes mértékben szeretetreméltó, mivelhogy nem tartozik a nagyszájú fiúk körébe, a piszkálódásokból is javarészt ő jön ki rosszul.
Az említett személy elcsórja mellőlem egyik készen lévő szelet kenyeret és magával viszi a pulthoz, ahol felül az egyik székre. Játékosan rászólok, mire felém villantja ártatlan mosolyát. Hihetetlen, hogy mennyire kiszámíthatatlanok de mégis imádnivalóak ezek a srácok. Nem is csodálkozom, hogy annyi rajongó veszi őket körbe. Felhagyok a további ételek gyártásával és felkapom a feltöltött tálat. Harry csillogó szemekkel nézi, ahogyan leülök mellé és neki állok vele együtt elfogyasztani a hizlaló ételeket.
- Köszönöm - motyog teli szájjal, felnevetek gyerekes viselkedésén. Amint lenyeli a falatot egy puszit nyom még mindig mosolygó arcomra. Mutatóujjammal megbököm állkapcsát, minek hatására felmordul, kénytelen vagyok újra kuncogni modorán. Letépek egy falatot a mogyoróvajas kenyerek egyikéből és szájába tömöm.
- Te akartad - törli meg ajkait és pajkosan néz felém, egyből kapcsolva eredek futásnak a szobám felé. Gyorsabbnak bizonyul, így amikor a gardróbszobámba menekülnék elkapja a derekam és magával hurcol a nappaliig. Ledobja magát velem együtt a kanapéra és csikizni kezdi oldalamat, amitől muszáj kapálóznom.
- Harry ne! - próbálom lefogni kezeit, de mivel erősebb, nem is csodálom. Nem biztat az sem, hogy megtalálta gyenge pontomat, őrült vihogásba kezdek.
Mikor hajlandó végre elengedi fáradtan dőlök el az ülőalkalmatosságon. Lihegve mellém fekszik, ajkain elégedett mosoly játszik. Megbököm ujjammal gödröcskéjét, reagálás képen ráharapna, de még időben elhúzom kezemet.

~ Eleanor szemszöge ~

Simogatom kissé borostás állát, miközben békés és jóképű arcát térképezem fel szemeimmel. Mocorogni és ébredezni kezd, ezért egy finom puszit nyomok ajkaira. Mosolyog tetteimen, megajándékoz gyönyörű kék szemivel, melyek minden találkozáskor csillognak. Annyira gyönyörű ez a fiú, számomra még mindig hihetetlen, hogy az enyém és szeret engem, ahogyan én is őt.
- Jó reggelt - suttogom, finoman végigpuszilom állvonalát, ujjaimmal vállaiba kapaszkodok, melyek izmosak az edzések miatt. Felsikkantok, mikor kezeit a derekamra simítva fordít maga alá, szemeiből pillanatok alatt tűnt el a fáradság, helyettük pajkos fény ragyog. Ajkaimat beharapva nézem a felém magasodó fiút, aki tudom csak az enyém. Annyira szeretem őt, mint senki mást, még is úgy érzem nem tudom ezt eléggé kimutatni neki. Hogy túl kevés vagyok számára, nem tudom mindazt megadni, amire vágyik, hiszen valljuk be, vannak nálam sokkal jobbak és szebbek is. Annyi lánnyal van körbe véve nap mint nap, mégsem néz rá még csak egyre sem. Akárhányszor mondogatom azt neki, mindig mosolyogva feleli, hogy számára én vagyok az egyetlen lány, aki mellett élni szeretne. A bolondos Louis mellett ott van a gondoskodó és romantikus énje, amit rajtam kívül más nem ismerhet. Nem tudhatják, hogy milyen a karjai közt lenni, elhalmozva csókjaival, melyek izzítják a lelkem. Nem tudhatják milyen mellette ébredni, majd este elaludni. Ezek olyan dolgok, amik nélkül számomra már nincs élet, így a két év alatt teljesen hozzá szoktam folytonos jelenlétéhez. Mindkettőnknek nehéz egyedül lenni a túrnék idején, ezért vannak mellettünk a barátaink, akik ilyenkor lelket öntenek belénk. Nekem ott van Havana, az a lány, aki annak ellenére, hogy törékeny és félénk mindig képes megnevettetni és feldobni a hangulatom. Ugyan van humorérzéke, mégsem használja sokat, sokkal inkább aranyos viselkedése kelti az emberekben a szimpátiát. Havana a modellektől eltérően kicsit sem beképzelt, mindenkire mosolyog és a fiúkat leveszi a lábáról gyönyörű természetével, olyan, mint egy angyal.
Gondolataimból finom csókok húztak ki, s egy lehelet, melyet folytonosan arcomon éreztem végighömpölyögni.
- Min gondolkodsz annyit? - suttogja fülembe reggeli kissé rekedtes hangjával, hátamon végig fut a jóleső bizsergés, melyet csak ő képes kiváltani belőlem.
- Rajtunk - motyogom ki a féltett választ, hiszen tudja ilyenkor mi is következik. Utálja, amikor szidom magam és elmondom neki, hogy nálam szebb és jobb lányt érdemel. Ilyenkor valósággal leharapja a fejem és rendesen kioktat ennek tömör hazugságáról. Elhajol tőlem, hogy szemeimbe nézve végigsimítson göndör tincseimen. Kuncognom kell az arcán végighúzódó vonalon, melyet a párna gyűrődése okozott. Végighúzom rajta ujjaim, Louis száján is mosoly kerekedik tetteimre.
Finoman nyom egy csókot a számra s feláll az ágyról. Figyelem mozdulatait, ahogyan kezét felém nyújtva segít fel maga mellé. Szorosan átölel erős karjaival, kezeimmel bicepszét simogatom, fejem mellkasán pihentetem meg a pillanatok idejéig, hogy aztán majd elhúzódva rámosolyoghassak kócos barátomra. Összekulcsolja kezeinket és behúz a fürdőszobába, ahol mindketten elvégezhetjük reggeli teendőinket. Louis borotválkozik, fogat mos és beállítja a haját, melyet felzselézve szokott hordani.
Amint mindketten elkészültünk reggeli teendőinkkel lebattyogunk a konyhába enni valamit, ahol Liam ül a konyha asztalnál, kezében egy bögre kávéval és a telefonját nyomkodja.
- Jó reggelt! - köszönünk egy emberként a másiknak, Liam a kiüresedett bögréjét elrakja a mosogatógépbe.
- Holnap lesz egy kisebb rendezvény, ahova hivatalosak vagyunk, méghozzá párral - húzza el a száját a mondat második felére, nyilván nehéz lesz neki találnia valakit, akivel el tud majd menni a helyszínre. Nagyon sajnáltam, mikor Daniellel szét mentek, de én még mindig tartom a kapcsolatot a lánnyal, a szakítás után ő sem volt különb Liamtől. Nagyon egymásénak valóak voltak, de megértem, hogy már nem érezték ugyan azt az érzést, mint az elején.
- Rendben - bólint rá barátom és levágja magát az egyik székre át engedve nekem azt a  feladatot, hogy reggelit készítsek az éhes társaságnak.

~ Havana szemszöge ~

Kicsit összerezzenek, mikor meghallom az éles dördülést, amit a közeledő kinti vihar okozott. Mellettem Harry is felfigyel a hangra, meglepett arckifejezéssel tanulmányozza az ablakon keresztül a beborult eget és a cikázó villámokat.
- Nem lenne gond, ha ma itt maradnék? - pillant rám kétségbeesetten, meg is értem a gondját, hiszen nem hinném, hogy jó ötlet lenne ilyen időben hazavezetnie.
- Persze, de szerintem jobban tennéd ha beállnál a garázsba - mosolygok rá a fiúra, kinek arckifejezése értetlenbe nyúlik.
- Garázs? - vonja fel szemöldökét, ajkamba harapva bólintok egyet, ezzel tudtára adva az igazat. Nekem is van autóm, csak ritkán használom. Ha a városba lenne szükségem valamire többnyire gyalogolva szelem a távokat.
- Alattunk van egy mélygarázs. Oda adom a kulcsot és állj be az én autóm mellé - pattanok fel helyemről és a polcról elveszem az említett tárgyat és kezei közé ejtem. Kicsit félénken nézek rá, új nekem ez a hirtelen jött közelség, amit Harry nyújt nekem. Megszeppenve figyelem, mikor feláll helyéről, így kissé felém magasodik, annak ellenére, hogy rajtam még magassarkú is van. Finom ajkait érzem meg arcomon, amint hálául puszit nyom rá, s mosolyogva elhajol, hogy megnézhesse meglepett és kipirosodott arcomat. Fejem lehajtom, hogy minél kevésbé kapjon rálátást a nyilvánvalóra, zavaromban egyik tincsem a fülem mögé tűröm. Kuncog a szerencsétlenkedésemen, s tudatva velem, hogy mindjárt visszajön elindul a kijárat felé, majd óvatosan becsukja maga mögött az ajtót.
Fellélegzek, de rácsapok a homlokomra az előbbi kínos helyzetem miatt. Kell nekem mindig zavarba jönnöm! Magamat ostorozva indulok el a szobámba, hogy helyére rakjam a még mindig lábaimon ékeskedő magassarkúm. Hajamat a kényelem szempontjából összefogom, leveszem magamról az ékszereim. Gondosan lekapcsolom magam után a villanyt és becsukom a két ajtót, ami fából készült, fogantyúi aranyozottak. Mezítelen lábaimat puhán érinti a padlószőnyeg, amin végig csoszogok a hatalmas ablakig, melyen keresztül látni a cikázó villámokat. Az eső hangosan kopog a terasz padlóján és az ablakok párkányán. Megrezzenek, mikor csapódik a bejárati ajtó, egyből eszembe jut Harry, aki valószínűleg bőrig ázhatott. Kisietek hozzá a nappaliba, ott áll csurom vizesen a szoba közepén, azonnal segítségére sietek.
- Jól vagy? - érintem meg kezemmel jobb karját, szemeimet övéibe vésve igyekszem kiolvasni valami érzelmet zöld íriszeiből.
- Igen, csak kissé fázok - bőre libabőrös a hozzá tapadt anyagoktól, végig nézve rajta arcom kipirosodik, hiszen fehér pólója teljesen átlátszó, így kiemeli izmos mellkasát és hasizmait. Megfogom a kezét és magam után húzom a fürdőszobába.
- Vedd le a vizes ruháid, mindjárt jövök - válaszát meg nem várva iszkolok a kis szekrény felé, melyből kikapok neki tiszta ruhákat, közbe hálát adok magamba a bátyámnak és magamnak, hogy megengedtem, hogy nálam tartsa néhány ruháját vészhelyzet esetén. Kikapok egy Dolce & Gabbana boxert, egy fekete Philip Russeles felsőt és egy Giorgio Armani farmernadrágot. A kezemre fektetem az anyagokat és visszasietek a fürdőszobába. Amint benyitok azonnal hátat is fordítok a meztelen fiúnak, arcom újra pirosabb árnyalatokban kezd égni.
- Jobb oldalt a tükrös szekrény mögül vegyél ki egy törülközőt - utasítom összeszorított szemekkel a fiút. Persze, hogy én vagyok csak ilyen felelőtlen, hogy nem kopogok mielőtt belépek. Kezd elegem lenni a meggondolatlan lépéseimből.
- Most már nyugodtan visszafordulhatsz - hangján érzem, hogy mosolyog, nagy levegőt véve veszek száznyolcvan fokos fordulatot. Kezeibe adom a ruhaneműket, még véletlenül sem nézek szemeibe.
- A bátyámé. Vigyázz rájuk - érzem, amint kiveszi kezeim közül a ruhákat, így kapva az alkalmon kisietnék  szobából, de vissza ránt karomnál fogva, mellkasába ütközök és akaratlanul is szemeibe meredek a meglepődöttségtől.
- Köszönöm - mosolyodik el, így megjelennek arcán a gödröcskéi, melyek aranyossá teszik gyönyörű arcát.
- N-nincs mit - dadogok kissé a sokkhatás alatt, ajkai még jobban felfelé görbülnek. Lehel egy puszit kipirosodott arcomba, s mihelyst elengedi karomat kiandalgok a szobából, engedve, hogy felöltözzön. Hihetetlen, hogy mekkora szerencsétlen vagyok. Utálom, hogy képes zavarba hozni, és ezt rendesen ki is használja, gyűlölöm, hogy túl gyenge vagyok ellenállni bájának.
- A tied a fekete Bentley? - hallom meg a tőlem kicsit távolabbi rekedtes hangot.
- Igen - adom tudtára a választ. Annak idején, még a bátyámat küldtem el venni autót, és persze neki egy ilyennel kellett meglepnie.
- Szép járgány. Tetszik - szembe fordulok vele, arcán huncut mosoly játszik, ezért lehajtom fejemet és karom kezdem zavaromba dörzsölni. Nem kerülte el az se figyelmem, hogy milyen jól állnak neki a kapott ruhadarabok.
- Nem az én érdemem. Ryan vette nekem - válaszul hümmög és leül a kanapéra, követem tettét és lehuppanok mellé.
- Még nem is dicsértem meg  a házad. Magával ragadó - néz végig lakásomon, melyet Velencei, de mégis luxus stílusban rendeztem be.
- Velence a kedvenc városom, ezért lett ilyen a kinézete. Ha már ott nem élhetek, idehoztam arculatát - nézek végig a bútorokon, melyeknek részét magából a városból hozattam. A fal egyik oldalán még három velencei álarc is ékesedik, melyek tökéletesen vannak kicicomázva.
- Én még nem jártam ott, de mindig is elakartam jutni - mereng el tervein, melyek mosolygásra késztetnek. Beugrik, hogy egy hónap múlva hivatalos vagyok Valentino őszi kollekciójának divatbemutatójára az olasz szigetre.
- Ha gondolod, nekem lenne ott egy kis munkám, így velem jöhetnétek, persze csak ha nincs semmi dolgotok. Nem muszáj, de ha gondoljátok... - bizonytalanodok el mondatom végére, máris megbánom, hogy felvetettem az ötletet. Hogy is juthatott eszembe, hogy öt világsztár pont velem jönne Velencébe, ráadásul még a dolguk is rengeteg.
- Igazából ez egy nagyon jó ötlet, de meg kell beszélnem a többiekkel és a manadgementel - mosolyog rám biztatóan, hogy elfelejtesse velem az előbbi zavaromat.



xx