~ Chapter IV. ~ Wide Awake ~

Imádott Olvasóim!

Két kritikát is bezsebeltem a héten, emellett jelentkeztem egy versenyre, amit kiraktam oldalra, a menüsávra. Mivel nem tudtam nyugodtan megülni beneveztem egy novella versenyre, azt az írásomat az eredményhirdetés után ki is teszem majd külön oldalra. Remélem elnyeri majd a ti és a zsűrik tetszését is. Egy másik örömhírt is megszeretnék osztani veletek, miszerint felvettek az iskolába, ahova elsőnek jelentkeztem. Ez a gimnázium a város legerősebb iskolája, én pedig matek szakon fogok majd tanulni. Már elkezdtem ismerkedni a jövendőbeli osztálytársaimmal is, akik nagyon szimpatikusak. Most pedig. Megírtam a friss fejezetet, ami már a negyedik. Nem nagy szám, de idővel egyre nagyobb lesz, amint haladunk az idővel. Jó olvasást hozzá!

xx

/Katy Perry- Wide Awake/

Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád.

/Giorgio Armani/

Kicsit jobban izgulok a kelleténél, hiszen a fiúk is kikönyörögték maguknak a részvételt. Eleanor már egyszer hívott is, miközben a hajamat csinálták, hogy be vannak zsongva. Bízok a barátnőmben, nincs kétségem afelől, hogy ne tartana rendet közöttük és ne előzné meg az esetlegesen kialakuló katasztrófát. Volt időm megtapasztalni, hogy a srácok valóságos energiabombák. Minden velük töltött nap után félholtan estem haza, így tegnap kénytelen voltam elutasítani ajánlatuk a hozzájuk való meghívásra, hogy mára legyen elég erőm végigcsinálni ezt az igen energia és ideg igényes divatbemutatót.

Amellett, hogy minden reggel rendszeresen járok futni, jógázni és tornázni is elszoktam menni egy-egy modell barátnőmmel, akik ugyan úgy, mint én, igyekeznek megtartani alakjukat. Persze a munkából adódó stressz is nagy mennyiségben hozzá járul az esetleges felesleges kilók leadásához. Legtöbbet Cara-val szoktam eljárni, mivel ő lakik a közelemben, a többiekkel csak néhai alkalmakkal van szerencsém találkozni. Egy hét múlva hivatalos vagyok egy megjelenésre, ahova ők is jönnek, így végre újból láthatom őket. Bár igaz, Los Angelesbe kell utaznom, mégis örülök, hogy újra velük tölthetek egy kis időt, hiszen a Victoria's Secret divatbemutatókon nagyon jól megvoltam mindenkivel.

Az előttem magamutogató Zanotti cipő arany színekben pompázva már csak arra vár, hogy az én lábaimon feszülhessen. Meg kell vallani, igen szép darab s lehetséges, hogy megveszem magamnak. A sarka biztosan meghaladja a tíz centit, talán még a tizenhármat is, de mindezt egyensúlyban tartja a sok pánt, amik körbe ölelik a viselője lábfejét.

Tetszik, hogy a kifutó hátterén velencei típusú házak húzódnak, amik jelképezik azt, hogy a márka olasz, mint az alapítója is, aki Riminiben látott napvilágot.

Az egyik kedvenc helyem Olaszország a sok építészeti és történelmi csodájával. Imádom a római kori építményeket, a templomaikat, melyeknek különlegessége szemkápráztató. A Colosseumot, amely oly' elragadó, a sok eseményével és zugával. A Pisai Ferde Torony sajátos állása, amely elbűvöli a turistákat, s köztük engem is. Millió meg még egy könyvet lehetne írni róluk, de egyik sem tartalmazna minden történést, amik az évszázadok során felgyülemlettek. 

Amint minden simítást elvégeztek rajtam, mehettem az öltözők felé, ahova időközbe elvitték a jövendőbeli lábbelimet, amibe első látásra beleszerettem. Körülöttem már sok modell lány áll teljes harci díszben, s csak arra várnak, hogy végigvonulhassanak a kifutón. Némelyikükön tisztán lehet látni az idegesség jeleit, ami kezdő önmagamra emlékeztet. Az első ilyen eseményeimen és is majd' bele őrültem a várakozásba, végül elégedetten hagytam el a helyszínt. Az idők során rengeteg tapasztalatot és hozzá értést tudhattam magaménak, melyek ismerete segít átvészelni egy-egy ilyen rendezvényt.

Miután libasorba állítva vártunk arra, hogy elkezdődjön a "felvonulás", egyre nagyobb lett arcomon a mosoly, melyet igyekeztem onnan levakarni. Eszembe jutott Eleanor, hogy valószínűleg már tűkön ülve várja a kezdést, de nagy bizonnyal meggyűlt már a baja a One Direction tagjaival is, kiknek fő moderátoruk az ő hőn szeretett barátja, Louis Tomlinson.

Fejemben keringett a mondat, miszerint mindjárt én jövök. Testemen úrrá lett az izgatottság, egyre jobban vágytam a kifutóra, majd mikor finoman jelezték, hogy induljak, megkönnyebbülve, de látszólag érzelem mente arccal indultam ki. Ütemes zene ment a lépteim alatt, éreztem magamon az itt lévő több száz ember pillantásait, amikhez már kezdek hozzászokni. Szemem sarkából láttam, hogy Eleanor és a srácok pislogás nélkül követték minden egyes mozdulatomat. A kifutó végén szokásos módon megálltam, majd a betanult, de mostanra már reflexé vált mozdulattal fordultam meg és indultam vissza a színfalak mögé.

Miután visszaöltöztem és kifújtam magam nagy buzgalommal vettem meg a cipőt, ami nemrég még a lábaimon ékeskedett, de hamarosan újra viselhetem. Eleanorék már várnak rám hátul, hogy haza vigyenek, majd este elmenjünk vacsorázni. 

Kilépve megcsapott az enyhén csípős hideg, ezért összébb húztam magamon sötétkék szövetkabátomat. Kezemben erősebben markoltam a Zanotti felirattal ellátott zacskót, s gyorsabb iramra kapcsoltam, amint megláttam a fekete Range Rovert. Feltéptem az ajtaját és bevágódtam Zayn mellé. A volán mögött Louis ült, amin már meg sem lepődök, mellette barátnőm feszített nagy mosollyal az arcán. Még mindig vacogtam, ami a mellettem ülő fiúnak is feltűnt, ezért átkarolt és közelebb vont magához.

Egész úton hallgathattam, hogy Eleanor mennyire jól érezte magát, s hogy imád engem. Nos az utóbbit elég gyakran van szerencsém hallani, mivel ha tehetem magammal viszem a divatbemutatókra.

- Havana figyelsz te rám? - ráz fel félálmomból barátnőm hangja, mire azonnal felé kapom a fejem. Arcán sértődöttség tükröződik, így a legegyszerűbb mondattal igyekszem letudni a dolgot, aminél több a pillanatnyi fáradságom miatt nem telik, de igyekszem őt megnyugtatni.

- Persze. Mondjad csak - hangom lágyan és erőtlenül cseng az autóban, magam is meglepődök ezen, viszont Eleanornak ez nem szúr szemet. Befészkelem magam Zayn karjába, fejem a vállára hajtva hunyom le szemeim, s igyekszem nem elbóbiskolni. Nem sikerült.

~ Eleanor szemszöge ~

Amint meghallottam csendes szuszogását abba hagytam a dumálást, amit valószínűleg rajtam kívül senki sem hallgatott. Louis az utat figyelte, Zayn a karjában tartott lányhoz hasonlóan elszundikált, Liam csendesen nézett ki az ablakon London esti látképét vizslatva, Niall pedig zenét hallgatva kapcsolódott ki.

- Louis menjünk inkább hozzátok - puszilom meg barátom enyhén borostás arcát. Gyönyörű  kék szemeit egy pillanatra rám emeli, míg elmosolyodik, majd beleegyezés képen bólint egy halványat.

Szeretem ezt a srácot tekintve, hogy mindig képes engem felvidítani. Minden kis apró dologért rajongok benne. A puha ajkai, kedves érintése és számomra tökéletes tulajdonsági nélkül már el sem tudnám képzelni a napjaim. Ha szeretetre volt szükségem, tőle mindig megkaptam. El tudom úgy engedni valahova, hogy nem kell félnem attól, hogy megcsal, hiszen teljes mértékig megbízok benne. Számtalanszor bebizonyította már, hogy számára én vagyok a tökéletes nő, ami nekem minden kedveskedő szó után egyre jobban esik. Lassan leszünk egy és fél évesek, ami nagyon szép idő. Nekem Ő a mindenem, amit nem győzök kimutatni. Neki adtam először oda magam, Ő az első barátom, akit bemutattam  a szüleimnek. Édesanyámék nagyon kedvelik őt, szerintük pont egy olyan fiú illik hozzám, mint Louis. Kedvencem, hogy miután megnevettet egy poénjával velem együtt kacag, így kimutatja észveszejtő mosolyát.

Leparkoltunk a hatalmas ház előtt. Mindenki kipattant az autóból. Zayn felkelt a mocorgásokra és óvatosan felébresztette Havanát is, aki kábultan támolygott be vele. Barátomba karolva lépkedtem fel vele a hálószobájáig. Adott nekem egy bő pólót, s miután egy édes puszit nyomott az orrom hegyére hagyott, hogy elcammogjak fürdeni.

Kilépve a gőztől túlfűtött szobából szemen szúrt a nyitott erkélyajtó. Gondosan összehajtogatott ruháim az egyik székre raktam s kiaraszoltam az esti hűvös levegőre. Louis a korláton könyökölve kémlelte az égboltozatot, s miután észre vett kezeit mosolyogva felém nyújtotta. Gondolkodás nélkül bújtam karjaiba, ahonnan tovább néztem vele az éjszakát.

- Tudod nem gondoltam volna, hogy majd te leszel az a lány, akit akkor is látok, ha a csillagokat nézem - fejét a vállgödrömbe dörgölte, kuncogtam tettein. Louis egy vicces és bohókás srác, de ha a helyzet azt kívánja romantikus és odafigyelő.

- Szeretlek - suttogom fülébe, miután oldalra döntve fejem az Ő jóképű arcát kezdtem vizslatni.

- Én is téged - puszil hajamba - de mostmár menjünk be, mert nem akarom, hogy megfázz.

Engedtem neki, hogy behúzzon a meleg szobába.

xx