Nagyon röstellem, hogy nem sikerült megírnom a részt a múlt hétre, ezért kárpótlásul ma igyekszek még egyet hozni nektek, de nem garantálom, hogy sikerül végeznem vele.
Nos a késés egyik oka a ballagás és az év vége, ami hihetetlenül leszívta az energiámat és rabolta az időmet, másik pedig egy novella verseny, amire meg kellett írnom a történetet 16.-áig.
Kissé fel vagyok dobódva, hiszen szerdán megérkezett az új telefonom, amit már nagyon vártam, mivel a régi folytonosan lefagyott, s kezdett belőle elegem lenni.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy chatben NE hirdesse a blogját, ezt angolul oda is írtam, hiszen többnyire ez most a külföldi blogok népszerűsítésének a szokása, nekem már kezd kissé elegem lenni belőle, gondolom a velem hasonló helyzetű íróknak is.
Vissza kanyarodva a ballagáshoz jelöltek engem a városi jó tanuló jó sportoló díjra, ami nagy megtiszteltetés annak ellenére is, hogy tudom, biztosan nem én fogom elnyerni a kitüntetést, többnyire a sporttagozatosok vannak előnyben.
Elég is lesz a sok beszédből, olvassátok a rész(eke)t!
xx
Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni.
/Coco Chanel/
Hihetetlenül lefárasztott a tegnapi este, mondanom sem kell, hogy mára minden újság tőlünk lett felkapott. Már bele sem merek olvasni a hazugságoktól túlcsordult sorokba, melyeknek minden egyes szavait issza a köznép. Az este fájdalmasan fárasztó volt, egyedül Harry tartotta bennem a lelket a hozzászólásaival, valamint a sztárokra való megjegyzéseivel. Jól esett, hogy nem csak spontán ült mellettem, hanem törődött is velem. Azt hiszem felejthetetlen volt az az este, nagyon jól éreztem magam, valamint még a nagy One Direction is bezsebelt két díjat.
Hasonló gondolatokkal rugdostam le magamról a takarót, s keltem ki a már túlmelegedett ágyamból, első dolgom volt, hogy kinyitottam a hatalmas erkély ajtót a reggeli kellemes levegő beáramlása végett. Azonnal ezután siettem a fürdőszobába, hogy megmosakodjak, ruháimat levetve hajítottam be azokat a szennyes tartóba, köntösömet magamra kapva kötöttem meg annak övét masnira a hasamnál, ezzel takarva testem. Csupasz lábam kellemesen érintette a parkettát, mialatt meg sem álltam a gardróbomig. Szélesre tártam annak ajtaját, mikor telefonomon hangosan kezdett szólni a csengőhangom. Hátraarcot vágva indultam vissza a hálószobámba, mely kellemesen nézett ki a szél által felkapott, lenge és harmóniát árasztó függönyök lágy táncolása miatt. Kezembe kaparintva a készüléket vigyorgott vissza rám Harry, a kép láttán nekem is muszáj volt elmosolyognom, a zöld sávot elhúzva fogadtam el a hívását.
- Jóreggelt! - köszöntem neki annak jeléül, hogy bizony felvettem a telefont.
- Havana! Szia! - hallom reggeli rekedtes, a szokásosnál talán kissé mélyebb, de boldog hangját az énekesnek. - Nincs kedved ma eljönni velünk strandra?
Elgondolkodok kérdésén, végül is nem találok benne kivethető dolgot, a reggeli elintézni valóim után teljesen szabadnak bizonyul a napom.
- Rendben - adom be derekam, hallom a halk éljenzését a vonal túlsó feléről, felkuncogok tettére, melyet valószinűleg nem szabadott volna meghallanom.
- Ez remek! Kettőre érted megyek.
- Kiket értesz a velünk alatt? - vágok gyorsan elköszönése közbe, ezzel megakadályozva, hogy bontsa a hívást.
- Én, Niall, Liam meg te - a nevek közbe szüneteket tart, gondolom gondolkodik a létszámon. Kissé aggaszt, hogy egyedül leszek lány, de nem olyan fiúk ők, hogy ártsanak nekem.
- Értem. Szia Harry!
- Még látjuk egymást! Szia Havana - amint kiejti nevemet borzongás fut végig gerincemen, ahogyan ízlelget minden alkalommal.
Idióta mosollyal az arcomon kapom magamra a futó ruháimat, s indulok el a lépcsőkön lefele. Útközben össze találkozok Mrs. Davis-szel, így illedelmesen köszönök az idős hölgynek.
Haza fele tartva beugrottam a Strabucksba, ahol Darcy már mosolyogva várt a kávémmal. Nagyon aranyos lány, s minden alkalommal beszélgetek vele, így tudom, hogy igazi példaképnek való. Szorgalmasan dolgozik, valamint már elvégezte az első egyetemét, csak még nem érzi úgy, hogy komolyabb munkába akar állni. Nagyon szeretem az ízlését, már sikeresen elvittem egyszer magammal vásárolni, ami nagyon kellemesen telt, csak sajnos mind neki, mind nekem zsúfolt a napi rendünk.
Egy gyors puszi és köszönés után kifizetem a kávémat, majd immár gyalogolva indulok meg otthonom felé.
Éppen az utcába fordulnék fel, mikor megszólal kezemben a telefonom. A képernyőn Cara neve villog, eszembe jut, hogy tegnap mennyire megörültem annak, hogy láthatom barátnőmet.
Egy szál fehérnemű szettben otthon robotolok a hőségben, hiszen a szokásostól eltérően meg lehet gebedni. ha nem kapcsoltam volna be a lakás légkondiját biztos, hogy mostanra már megsültem volna.
A szennyes kosárból kivéve a piszkos, levetett ruháim botorkálok el a mosó konyháig, ami nehéznek bizonyul, mivel a hatalmas kupac szűkíti a látóterem. A megfelelő anyagokat kifordítva dobom be a fehér színű darabokat a gépbe, majd mosóport adva hozzá indítom el. Egy újabb leomló tincset küszködök vissza felkontyolt hajamba, már kezdenek kissé idegeimre menni a rakoncátlan fürtök.
Mire észbe kapok már egy óra, így sietve dobok el mindent, ami a kezembe akad - nem szó szerint - és indulok készülődni. Egy fekete fürdőruha szettet veszek magamra, lábaimat egy arany pántos, telitalpú magassarkúba csúsztatom, vállamra terítek egy piros strandkendőt. Minden szükséges dolgot egy szintén fekete színű táskába dobálok. Fejemre csúsztatom a napszemüvegem, s a fürdőbe sietve teszek magamra egy vízálló sminket. Hajamat úgy hagyom, ha a fiúkon múlik úgy is szétjön.
Mikor a telefonom is elteszem megszólal a csengő hangja, kezembe kapva a táskát sietek ajtót nyitni.
- Szia - nyomok egy gyors puszit Harry arcára, majd ott hagyva a meglepődött srácot a konyhába sietek egy hűtött palack vízért. Az énekes ott áll az ajtóban, gödröcskés mosolyával tekint végig rajtam, majd mikor elé érek szemeimbe néz.
- Szia - viszonozza a gesztusom, kissé elhúzott csókot nyom arcomra, kezemet megragadva kezd el húzni maga után, éppen annyi időt adva, hogy bezárjam magunk után az ajtót.
- A többiek merre vannak? - érdeklődtem kissé felnézve rá, hiszen Harry még így is magasabb nálam.
- Nem jöttek. Úgy döntöttek, hogy inkább otthon maradnak - húzza el száját, majd kedvesen kinyitja nekem a jármű ajtaját, s bepattan mellém. Kuncogok egy sort a fiúk lustaságán, de többet már nem szólunk hozzá a másikhoz.
Mire észbe kaptam leparkoltunk egy hatalmas épület előtt. Több lehetőség is végig futott a fejemben, hogy ugyan hogyan oldották meg itt a medencét, de nem foglalkoztam különösebben a témával. Harry megfogta a kezem, s finoman közelebb húzott magához, érezte, hogy arcom kissé elpirul számomra fontos tettétől.
Megvette mindkettőnknek a jegyet, s húzott magával végig egy folyosón, majd mikor a végéhez értünk hatalmas mosoly jelent meg ajkaimon. Egy hatalmas, nyitott medence, ami körül nyugágyak voltak, oldalt még egy bárpult is kényeztette az itt üdülőket. A padló barna kővel volt kirakva, az egészet az épület falai keretezték, így biztosan nem zavarja senki a nyugalomra vágyókat. Harry egy eldugott sarokba vezetett minket, ahol kényelmesen elfértünk ketten. Letettem a táskám a nyugágyra, s mire újra felnéztem Harry már a pólójától megszabadulva, egy szál fürdőnadrágban állt előttem. Szemeim végig futtattam izmos testén, dagadó karizmain, mellkasán, valamint kockás hasán. Beharaptam alsó ajkam, s felnéztem mosolyára. Kezét felém nyújtotta de mielőtt elfogadtam volna levetettem magamról a kendőt, s a cipőm, majd együtt mentünk a medence széléig. Harry azonnal bele is ugrott, de én kissé vonakodtam a hideg víztől.
- Bejössz? - úszott ki a medence széléig, hogy a lábaimnál megállhasson. Aprót bólintottam, hiszen nem éppen az erősségem az úszás, így biztosan szükségem lesz Harry segítségére. Az iskolában nem volt lehetőség megtanulni úszni, és mivel nem nagyon jártunk strandra, ez a fajta sport teljesen kimaradt az életemből.
Leültem elé, lábaimat belógattam mellette a vízbe, de többre nem voltam képes, kicsit féltem, hogy esetleg vizet nyelek. Megfogta kezeim, húzott maga után, miközben távolodott el a medence oldalától. Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt, kaján mosolya letörlődött arcáról, mikor meglátta ijedt arcomat. Azonnal közel jött hozzám, szemeiben aggodalom gyöngyözött, míg tekintetem fürkészte. Ajkaimat rágcsáltam, nem mertem elmondani neki, féltem, hogy kiröhög miatta.
- Mi a baj? - simított végig ujjperceimen, egyik kezem kiszabadítva a fogságból tettem izmos vállára, nem voltam képes válaszolni neki, inkább próbáltam cselekedni, s legyőzni félelmem. Kissé közelebb csúsztam hozzá, ezzel azt sugallva felé, hogy engedjen nekem helyet maga előtt. Óvatosan ereszkedtem be az előtte tátongó résbe, testem finoman súrolta övét, míg minden egyes mozdulatomat figyelte. Amint lábaim a talajhoz értek Harrybe kapaszkodtam, hiszen a víz szintje csaknem az államig ért. Kétségbeesetten szorongattam a nyakát, míg a hirtelen érkezett cselekedeteim miatt derekamnál fogva húzta testem szorosan magához. Neki a válláig ért, így ez is bizonyította, mennyivel magasabb nálam még annak ellenére is, hogy nem vagyok alacsony termetű.
- Harry - nyöszörögtem halál félelmem miatt, szemeimmel az ő smaragdzöld tekintetét kerestem, mely aggódva fúródott enyémbe.
- Mond el - simított végig ijedt arcomon kezével közel hajolt hozzám, úgy suttogta szavait.
- É-én... nem tudok úszni - nem szakítottam meg a kettőnk közt létesült édes szemkontaktust. Elmosolyodott, finom puszit nyomott homlokomra, bár kissé zavart a körülöttünk lévők kíváncsi tekintetei, melyek felénk irányultak.
- Gyere. Segítek - suttogta lágyan combjaimnál megemelve nyomott kicsit feljebb, így magasabb lettem nála pár centivel. Bevitt a medence közepébe, majd megállt, zöld szemeivel arcomat fürkészte mosolyogva.
- Engedj el - mondta biztatóan, nem értettem, hogy mit akar csinálni, de vonakodva leejtettem kezeim a testem mellé. Harry szorosan tartott a hátam asló felénél magához, lábaimmal egy biztos kapaszkodási hely keresése végett átöleltem a derekát.
- Csak bíz bennem - semmi kétségem sem volt afelől, hogy becsapna. Kifújtam a tüdőmbe préselt levegőt, nyugodtabb arckifejezéssel bólintottam, ezzel megengedve, hogy azt tegye, amit akar. Elkezdett velem forogni, rakoncátlan tincseimet felkapta az általa kreált szél, míg felsikoltottam a hirtelen jött gyorsaságtó. Először kissé féltem, de aztán megnyugtatott az engem szorosan tartó karok érzete, arcomon őszinte és boldog mosoly ékesedett, míg Harry rekedtes nevetését hallatta, közben kezeimet kitárva élveztem a szabadságot megtestesítő érzést. Úgy éreztem magam, mint egy angyal, aki minden gondját elfeledve szárnyal a fehér boldogságban, gondok nélkül, s csak mosolyog.
Gondolom Harry elszédülhetett, mikor megállva velem egy szintre emelt magával, kissé én is homályosan érzékeltem a dolgokat, ezért fejem a vállába fúrva igyekeztem visszanyerni látásom. Egy kéz simult a hátamra, eltávolodtam tőle, mosolyogva néztem boldog arcát. Haja még mindig tökéletesen állt, szemei szikráztak, ahogyan rám nézett, széles vigyorától pedig ott helyben képes lettem volna elolvadni.
Elindult velem a medence pereméhez, majd kiültetett a kőre.
- Köszönöm - nyomtam puszit egyik gödröcskéjére, amit annyira imádok rajta, hiszen férfias kinézetét kisfiúsabbá varázsolja.
Felálltam, majd vissza battyogtam a helyünkhöz, testemről felitattam a vízcseppeket, s kiterülve a napágyon figyeltem, ahogyan Harry lubickol a vízben, közben engem figyel.
Mikor megunta az egyedül létet kikászálódott, s felém vette irányát. A sötétített lencséjű szemüvegem mögül nyugodtan pásztázhattam végig észbontó testét. Mellkasáról vízcseppek csurogtak végig a V vonaláig, fehér gatyája tökéletesen megy napbarnított bőréhet. Nagyon szerettem még rajta a tetoválásait, kedvenceim a madarak, a hajó és a pillangó.
Megtörülközött, majd ő is ledobta magát mellém.
- Kérsz valamit inni? - túr bele vizes tincseibe, melyek már száradásnak indultak a tűző nap hatására.
- Nem, köszönöm - nyugtázom mosollyal válaszomat, Harry kényelmesen elhelyezkedik mellettem, majd süttetni kezdi magát a cirógató napsugarak alatt.
xx
Egy gyors puszi és köszönés után kifizetem a kávémat, majd immár gyalogolva indulok meg otthonom felé.
Éppen az utcába fordulnék fel, mikor megszólal kezemben a telefonom. A képernyőn Cara neve villog, eszembe jut, hogy tegnap mennyire megörültem annak, hogy láthatom barátnőmet.
Egy szál fehérnemű szettben otthon robotolok a hőségben, hiszen a szokásostól eltérően meg lehet gebedni. ha nem kapcsoltam volna be a lakás légkondiját biztos, hogy mostanra már megsültem volna.
A szennyes kosárból kivéve a piszkos, levetett ruháim botorkálok el a mosó konyháig, ami nehéznek bizonyul, mivel a hatalmas kupac szűkíti a látóterem. A megfelelő anyagokat kifordítva dobom be a fehér színű darabokat a gépbe, majd mosóport adva hozzá indítom el. Egy újabb leomló tincset küszködök vissza felkontyolt hajamba, már kezdenek kissé idegeimre menni a rakoncátlan fürtök.
Mire észbe kapok már egy óra, így sietve dobok el mindent, ami a kezembe akad - nem szó szerint - és indulok készülődni. Egy fekete fürdőruha szettet veszek magamra, lábaimat egy arany pántos, telitalpú magassarkúba csúsztatom, vállamra terítek egy piros strandkendőt. Minden szükséges dolgot egy szintén fekete színű táskába dobálok. Fejemre csúsztatom a napszemüvegem, s a fürdőbe sietve teszek magamra egy vízálló sminket. Hajamat úgy hagyom, ha a fiúkon múlik úgy is szétjön.
Mikor a telefonom is elteszem megszólal a csengő hangja, kezembe kapva a táskát sietek ajtót nyitni.
- Szia - nyomok egy gyors puszit Harry arcára, majd ott hagyva a meglepődött srácot a konyhába sietek egy hűtött palack vízért. Az énekes ott áll az ajtóban, gödröcskés mosolyával tekint végig rajtam, majd mikor elé érek szemeimbe néz.
- Szia - viszonozza a gesztusom, kissé elhúzott csókot nyom arcomra, kezemet megragadva kezd el húzni maga után, éppen annyi időt adva, hogy bezárjam magunk után az ajtót.
- A többiek merre vannak? - érdeklődtem kissé felnézve rá, hiszen Harry még így is magasabb nálam.
- Nem jöttek. Úgy döntöttek, hogy inkább otthon maradnak - húzza el száját, majd kedvesen kinyitja nekem a jármű ajtaját, s bepattan mellém. Kuncogok egy sort a fiúk lustaságán, de többet már nem szólunk hozzá a másikhoz.
Mire észbe kaptam leparkoltunk egy hatalmas épület előtt. Több lehetőség is végig futott a fejemben, hogy ugyan hogyan oldották meg itt a medencét, de nem foglalkoztam különösebben a témával. Harry megfogta a kezem, s finoman közelebb húzott magához, érezte, hogy arcom kissé elpirul számomra fontos tettétől.
Megvette mindkettőnknek a jegyet, s húzott magával végig egy folyosón, majd mikor a végéhez értünk hatalmas mosoly jelent meg ajkaimon. Egy hatalmas, nyitott medence, ami körül nyugágyak voltak, oldalt még egy bárpult is kényeztette az itt üdülőket. A padló barna kővel volt kirakva, az egészet az épület falai keretezték, így biztosan nem zavarja senki a nyugalomra vágyókat. Harry egy eldugott sarokba vezetett minket, ahol kényelmesen elfértünk ketten. Letettem a táskám a nyugágyra, s mire újra felnéztem Harry már a pólójától megszabadulva, egy szál fürdőnadrágban állt előttem. Szemeim végig futtattam izmos testén, dagadó karizmain, mellkasán, valamint kockás hasán. Beharaptam alsó ajkam, s felnéztem mosolyára. Kezét felém nyújtotta de mielőtt elfogadtam volna levetettem magamról a kendőt, s a cipőm, majd együtt mentünk a medence széléig. Harry azonnal bele is ugrott, de én kissé vonakodtam a hideg víztől.
- Bejössz? - úszott ki a medence széléig, hogy a lábaimnál megállhasson. Aprót bólintottam, hiszen nem éppen az erősségem az úszás, így biztosan szükségem lesz Harry segítségére. Az iskolában nem volt lehetőség megtanulni úszni, és mivel nem nagyon jártunk strandra, ez a fajta sport teljesen kimaradt az életemből.
Leültem elé, lábaimat belógattam mellette a vízbe, de többre nem voltam képes, kicsit féltem, hogy esetleg vizet nyelek. Megfogta kezeim, húzott maga után, miközben távolodott el a medence oldalától. Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt, kaján mosolya letörlődött arcáról, mikor meglátta ijedt arcomat. Azonnal közel jött hozzám, szemeiben aggodalom gyöngyözött, míg tekintetem fürkészte. Ajkaimat rágcsáltam, nem mertem elmondani neki, féltem, hogy kiröhög miatta.
- Mi a baj? - simított végig ujjperceimen, egyik kezem kiszabadítva a fogságból tettem izmos vállára, nem voltam képes válaszolni neki, inkább próbáltam cselekedni, s legyőzni félelmem. Kissé közelebb csúsztam hozzá, ezzel azt sugallva felé, hogy engedjen nekem helyet maga előtt. Óvatosan ereszkedtem be az előtte tátongó résbe, testem finoman súrolta övét, míg minden egyes mozdulatomat figyelte. Amint lábaim a talajhoz értek Harrybe kapaszkodtam, hiszen a víz szintje csaknem az államig ért. Kétségbeesetten szorongattam a nyakát, míg a hirtelen érkezett cselekedeteim miatt derekamnál fogva húzta testem szorosan magához. Neki a válláig ért, így ez is bizonyította, mennyivel magasabb nálam még annak ellenére is, hogy nem vagyok alacsony termetű.
- Harry - nyöszörögtem halál félelmem miatt, szemeimmel az ő smaragdzöld tekintetét kerestem, mely aggódva fúródott enyémbe.
- Mond el - simított végig ijedt arcomon kezével közel hajolt hozzám, úgy suttogta szavait.
- É-én... nem tudok úszni - nem szakítottam meg a kettőnk közt létesült édes szemkontaktust. Elmosolyodott, finom puszit nyomott homlokomra, bár kissé zavart a körülöttünk lévők kíváncsi tekintetei, melyek felénk irányultak.
- Gyere. Segítek - suttogta lágyan combjaimnál megemelve nyomott kicsit feljebb, így magasabb lettem nála pár centivel. Bevitt a medence közepébe, majd megállt, zöld szemeivel arcomat fürkészte mosolyogva.
- Engedj el - mondta biztatóan, nem értettem, hogy mit akar csinálni, de vonakodva leejtettem kezeim a testem mellé. Harry szorosan tartott a hátam asló felénél magához, lábaimmal egy biztos kapaszkodási hely keresése végett átöleltem a derekát.
- Csak bíz bennem - semmi kétségem sem volt afelől, hogy becsapna. Kifújtam a tüdőmbe préselt levegőt, nyugodtabb arckifejezéssel bólintottam, ezzel megengedve, hogy azt tegye, amit akar. Elkezdett velem forogni, rakoncátlan tincseimet felkapta az általa kreált szél, míg felsikoltottam a hirtelen jött gyorsaságtó. Először kissé féltem, de aztán megnyugtatott az engem szorosan tartó karok érzete, arcomon őszinte és boldog mosoly ékesedett, míg Harry rekedtes nevetését hallatta, közben kezeimet kitárva élveztem a szabadságot megtestesítő érzést. Úgy éreztem magam, mint egy angyal, aki minden gondját elfeledve szárnyal a fehér boldogságban, gondok nélkül, s csak mosolyog.
Gondolom Harry elszédülhetett, mikor megállva velem egy szintre emelt magával, kissé én is homályosan érzékeltem a dolgokat, ezért fejem a vállába fúrva igyekeztem visszanyerni látásom. Egy kéz simult a hátamra, eltávolodtam tőle, mosolyogva néztem boldog arcát. Haja még mindig tökéletesen állt, szemei szikráztak, ahogyan rám nézett, széles vigyorától pedig ott helyben képes lettem volna elolvadni.
Elindult velem a medence pereméhez, majd kiültetett a kőre.
- Köszönöm - nyomtam puszit egyik gödröcskéjére, amit annyira imádok rajta, hiszen férfias kinézetét kisfiúsabbá varázsolja.
Felálltam, majd vissza battyogtam a helyünkhöz, testemről felitattam a vízcseppeket, s kiterülve a napágyon figyeltem, ahogyan Harry lubickol a vízben, közben engem figyel.
Mikor megunta az egyedül létet kikászálódott, s felém vette irányát. A sötétített lencséjű szemüvegem mögül nyugodtan pásztázhattam végig észbontó testét. Mellkasáról vízcseppek csurogtak végig a V vonaláig, fehér gatyája tökéletesen megy napbarnított bőréhet. Nagyon szerettem még rajta a tetoválásait, kedvenceim a madarak, a hajó és a pillangó.
Megtörülközött, majd ő is ledobta magát mellém.
- Kérsz valamit inni? - túr bele vizes tincseibe, melyek már száradásnak indultak a tűző nap hatására.
- Nem, köszönöm - nyugtázom mosollyal válaszomat, Harry kényelmesen elhelyezkedik mellettem, majd süttetni kezdi magát a cirógató napsugarak alatt.
xx
Drága Blair!
VálaszTörlésHarry & Havana*-* Olyan jó volt velük olvasni! *-*
Én is beletúrtam volna Harry vizes tincseibe :D Na és persze Harry engem is megtaníthatott volna úszni (bár tudok, de majd úgy csinálok mint aki nem tud:D)!
Nos, imádom, ahogy írsz és szeriintem csodálatos író vagy. Lenyűgöző, ahogy megfogalmazod a mondatokat és minden egyes részletet pontosan írsz le! Remélem, hogy sosem hagyod abba az írást, mert nagyon tehetséges vagy benne!
Imádlak, és várom a következő fejezetet! :)
Imádott Eleanor!
TörlésSzerintem nagyon sokan lennénk Havana helyében most.
A mosoly természetesen még mindig letörölhetetlen az arcomról a dicséreteid miatt, nem győzöm hangsúlyozni, hogy köszönöm szépen!
Tervezem, hogy ha majd ennek a történetnek vége,- ami még nagyon messze van - elkezdek írni egy újat, de még semmit sem tudok biztosra, felesleges is gondolkodni a távoli jövőn.
Én is imádlak!
xx
Kedves Blair.
VálaszTörlésA sors akarta,hogy töllem kérj kritikát és én akkor feliratkozzak a blogodra, mert már akkor nagyon jó volt! Nagyon örülök,hogy akkor nem tettem a blogod a ‘majd egyszer elolvasom‘ listára mert akkor most nem lennék itt és nem csodálhatnám írásod, annak stílusát, részletességét és az ebben a blogoban megmutatkozó varázsát.
Imádom a blogod, azt és ahogy írsz és téged is mert csodálatos vagy és nagyon jó író!
Köviiit!
Kedves Steff!
TörlésBiztosan így van, nagyon hálás vagyok neked is egyaránt, hogy rendszeresen olvasod a részeim és megjegyzést is írsz. Köszönöm!
Mint minden kedves szó a tieid is megmelengették a szívemet, de nagyon örülnék, ha a többi követőm is megajándékozna legalább egy pár szavas kommentel, ennek ellenére nem fogok határt szabni.
Igyekszem következő hét pénteken egy dupla rész hozni nektek, jelenleg nyaralni vagyok, mint említettem a versenyhez írt megjegyzésedre való válaszomban.
xx