Kijelenthetem, hogy egy még viszonylag elfogadható fejezetet sikerült megírnom, mely után a következő megváltás lesz. Tisztában vagyok vele, hogy unalmas lett, de a jövőheti tömve lesz eseményekkel. Ezt garantálom. A terjedelméért elnézést kérek!
Remélem sok megjegyzést kapok, s írtok róla véleményt. I love you all!
xx
Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
/Coco Chanel/
Remélem sok megjegyzést kapok, s írtok róla véleményt. I love you all!
xx
Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
/Coco Chanel/
Imádom az eső utáni szabad levegő illatát, amely így a teraszon ülve beleszökik orromba, s újabb levegő vételekkor sem vesz fel új aromát. A kivételesen saját kezeim által készített kávé még melegen gőzölgött a kacsóim között tartott bögréből. Óvatosan kortyolgatom az italt, nehogy még a végén megégessem a nyelvem, esetleg szám. Tisztában vagyok azzal, hogy el kéne indulnom vásárolni magamnak egy ruhát az estére, mire Harry hívott meg a tegnap együtt töltött napunk végén. Annyit tudok, hogy Billboard Music Awards átadó lesz, még nem volt alkalmam részt venni egyen sem. Nagyot sóhajtok a helyzetemen, mivel a tegnapi vihar miatt nem sokat sikerült aludnom, így ma este biztosan sok sminkre lesz szükségem, hogy eltávolítsam szemeim alól a sötét táskákat, ennek tetejébe még vásárolni sincs kedvem elmenni, de tudom, hogy muszáj leszek, nincs megfelelő öltözékem ilyen alkalmakra tekintve, hogy ez az első ilyen megjelenésem. Lusta vagyok arra, hogy a telefonomért nyúlva felhívjam Eleanort, mégis ráveszem magam. Óvatosan teszem az üvegasztalra a bögrét és kezeim közé veszem készülékem, hogy pár ujjmozdulattal tárcsázhassam barátnőmet.
- Jó reggelt! - köszön bele vidáman és életkedvvel megtelve, mire még inkább rosszabb lesz a hangulatom.
- Jobbat - morgok bele, erőt véve magamon veszem kedvesebbre a hangom, mivelhogy nem megszokott tőlem ez a viselkedés. - Lenne kedved eljönni velem vásárolni? - folytatom beszédemet, mielőtt rákérdezhetne hangulatom okára, ajkamat beharapva remélem, hogy nem fog visszakanyarodni mondandóm első felére.
- Természetesen van - hallom lágy hangján, hogy mosolyog, ezzel engem is jobb kedvre derítve. Nem tudom ez nálam milyen reakció, de ha neki felfele görbülnek ajkai, valahogy belőlem is mindig ilyen cselekedeteket vált ki. Talán a sok együtt töltött évek során, esetleg a szoros kapcsolat miatt, ami összeköt minket.
- Ennek örülök. Mit szólnál, ha érted mennék egy óra múlva? - emelem el fülemtől egy pillanatra a készüléket, hogy megvizsgálhassam rajta az idő hogylétét.
- Rendben. Akkor hamarosan találkozunk. Szia Havana! - elköszönésemet meg nem várva bontja a vonalat.
Kénytelen vagyok visszavánszorogni a lakásba, hogy összekaparjam magam. A telefonomat ledobom a megvetett paplanra, melyen még ott fekszik a reggel Harry által írt levél, miszerint haza ment és este nyolcra értem jön. Aranyos gesztus tőle.
A sorok újraolvasása után beharapom alsó ajkam. Plusz pont, hogy nem csak el ment szó nélkül, hanem megköszönte a vendéglátást és megajándékozott hálájával. Az is megfordult fejemben, hogy csak e miatt hívott el este, azon vagyok, hogy ezt minél hamarabb kiverjem fejemből. Mosolyra húzom ajkam, kedvem máris jobb lett, úgy érzem magam, mint egy elcsépelt tini filmben, azonban az én helyzetem egyenlőre nem hasonlít egy ilyen romantikus mozgóképre sem. Ezekkel a gondolatokkal tipegek fürdőszobámba, hogy fehérneműre vetkőzve kisminkeljem arcom, valamint egyfajta frizurát öltsek hajkoronámra. A halvány szemfestéket vörös rúzzsal egészítettem ki, hogy dinamikus legyen a megjelenésem. Hajam elegáns kontyba fogtam egy hajfánk segítségével, s miután félig-meddig elégedett lettem a látvánnyal úgy döntök, hogy ideje felöltöznöm.
A sorok újraolvasása után beharapom alsó ajkam. Plusz pont, hogy nem csak el ment szó nélkül, hanem megköszönte a vendéglátást és megajándékozott hálájával. Az is megfordult fejemben, hogy csak e miatt hívott el este, azon vagyok, hogy ezt minél hamarabb kiverjem fejemből. Mosolyra húzom ajkam, kedvem máris jobb lett, úgy érzem magam, mint egy elcsépelt tini filmben, azonban az én helyzetem egyenlőre nem hasonlít egy ilyen romantikus mozgóképre sem. Ezekkel a gondolatokkal tipegek fürdőszobámba, hogy fehérneműre vetkőzve kisminkeljem arcom, valamint egyfajta frizurát öltsek hajkoronámra. A halvány szemfestéket vörös rúzzsal egészítettem ki, hogy dinamikus legyen a megjelenésem. Hajam elegáns kontyba fogtam egy hajfánk segítségével, s miután félig-meddig elégedett lettem a látvánnyal úgy döntök, hogy ideje felöltöznöm.
A szoba ajtajának két fogantyúját magam felé húzva létesítek bejutást a helységbe, s belibbenve végigpásztázom a vállfákon lógó ruhaneműim. Végül egy fekete csőgatyánál, és egy sajátos mintájú felsőnél döntöttem, mit betűrtem. Lábamra egy cipőt húztam, amit Zanotti tervezett, nyakamba egy nyakláncot akasztottam, kezembe egyik kedvenc Céline táskámat fogtam. Az órára pillantva kissé elképedtem, hogy ilyen hamar eltelt az idő, így kapkodva fújtam magamra a parfümömből, s sietősen lépkedtem a garázs felé. A jármű kinyitása után táskám a hátsó ülésen foglalt helyet, majd jó magam is beültem a volán mögé.
Amint megálltam a ház előtt a maszlag és lusta emberektől eltérően nem a dudára támaszkodtam rá, úgy gondolom sokkal illedelmesebb a csengőt használni, ha már erre találták fel. Miután megnyomtam a kis gombot, mely a bent lakónak jelzett vissza ültem helyemre, s vártam Eleanort, hogy kifáradjon. Kis idő elteltével arra figyeltem fel, hogy helyet foglal mellettem mosolyogva, s egy puszit ad arcomra. Kedvesen ránéztem és hamar újra a főúton hajtottam a többi autó között.
- És egyébként, hogy-hogy Harry elhívott? Nem értem - nézett rám értetlenül, mivel ő a tegnapi esetről mit sem tud. Megnyaltam kissé kiszáradt ajkaim és újra az útra meredtem a lámpa zöldre váltása után.
- Tegnap segített megmenekülnöm a rajongóim elől, aztán haza vitt, de távozni már nem tudott a váratlanul jött vihar miatt - sandítok felé, így látom, hogy szinte issza a szavaim. Eleanor mindig naiv volt, ezt pedig vannak akik kihasználják benne, a számomra gyanús eseteket pedig előre jelezni szoktam neki, mielőtt gond lenne belőle. Rendszerint hisz nekem, így ha valamit mondok neki tudja, hogy igaz, sosem tudnék neki hazudni, a kiismerés miatt pedig már amúgy is feltűnne neki őszinteségem mérséke.
- Ezt örömmel hallom - simít végig karomon, mellyel a kormány markom, másikkal az ablakpárkánynak támaszkodom. Nos újra témánál vagyunk. Be kell vallanom, hogy nem ez én műfajom a pasizás, többnyire azért, mert nem szeretek nyomulni, ráadásul a kissé visszataszító látványt nyújtó érdeklődőket is eltaszítom magamtól. Kissé visszafogott természetem miatt többnyire csak a rossz fiúk akarnak megrontani, én pedig modell vagyok, nem pedig örömlány. Sokan ezt a foglalkozást elítélik és erőszeretettel hordanak el mindenféle útszélinek, holott ez tőlem igen messze áll. Sosem szerettem a különösebben nagy figyelmet, ezt a munkát kötődés útján választottam és máig is örülök, hogy annak idején belevágtam karrierem elkezdésébe.
Eddig összesen csak két barátom volt. Mindkettő kapcsolatom jól indult, de pár hónap után kialudtak a tüzek. Az egyik gimnazista éveim elején volt, másik pedig a közepének második fele körül. Az elején nagy volt a fellángolás, talán ez is okozta végül ez elhidegülést. Most már tudom, hogy nem ők voltak az igazik, akit máig is keresek. Akiről a nagymamám annyit mesélt, ezzel megbabonázva engem.
- Louisval hogyan álltok? - parkolok le az Oxford Street közelében. Miközben becsukom magam mögött az ajtót megkerülöm a járművet és Eleanorral az oldalamon indulok meg a legközelebbi David Jones üzlet felé.
- Még mindig nagyon szeretem, napról napra jobban, ráadásul a múltkor beszélgettünk az összeköltözésről, de végül nem lyukadtunk ki sehova. Majd lesz ami lesz - mosolya hasonlít egy fülig szerelmes tiniére, de így jobban belegondolva még az, akárcsak barátja, ki letagadhatna jó pár évet a viselkedése végett.
- Van valami elképzelésed a ruhával kapcsolatban? - lépünk be az üzletbe, miközben illedelmesen köszönünk a biztonsági őrnek, s neki látunk keresgélni a ruhák között.
- Őszintén? Nem nagyon - húzza el száját rám tekintve, mire széles mosoly kúszik ajkaimra. - Neked?
- Mikor van? - kérdésére kérdéssel felelek, mely őt kuncogásra készteti. Ez állandó problémát jelent nekem minden egyes megjelenésnél. Igyekszem a saját stílusomnak megfelelő ruhát választani, mely többnyire divatos. Az új kollekciókból szoktam többnyire ruhát választani, mivel abból valószínűleg másnak még nincs, így kicsi az esélye, hogy valakivel egybe öltöznék, szinte lehetetlen. Éppen egy selyem anyagú, mustársárga, kissé arany felé hajló színű ruhát tapintok ki ujjaimmal, melyet kijjebb húzva jobban szemügyre veszek. A nyakának szoros a kivágása, egyáltalán nem mondható nagynak. Ujjai rövidek, mondhatni ujjatlan, a derék részt kissé behúzott. A szoknya része lefelé kissé bővülő, s körülbelül térd fölé érhet. Nagyon megtetszett a darab, de Eleanor bőrszínéhez istenien mutatna, az én szőke hajam pedig nem lenne előnyös vele. Kiemeltem a ruhát és barátnőm felé mutattam egy nagy mosollyal. Szemei felcsillantak és kikapta kezemből a fogast. Követtem a próbafülkékhez, majd miután kilibbent a függöny mögül azonnal rávágtam, hogy vegye meg. Egyszerűen csodálatosan állt rajta, biztos vagyok benne, hogy Louisnak a lélegzete is el fog állni, amint meglátja benne.
Eleanor egy gyönyörű lány, nem csodálom, hogy már gimnáziumban is odáig voltak érte a fiúk. A mogyoróbarna haj és szem párosítás az egyik legnyerőbb a tőlünk ellenkező nemnél, ehhez már csak hab a tortán a természetes hullámosság. Tökéletes alakjának köszönhetően minden jól áll neki, hosszú lábait szívesen megnézik. Mikor bele kezdtem modell karrierembe ajánlottam fel neki, hogy ő is indítson el egy hasonló pályát, de neki mindig is fontosabb volt a tanulás, így történik, hogy a manchesteri egyeteme miatt kevesebbet látom őt a gimnáziumi idők óta.
Barátnőm szatyorral a kezében hagyta el velem az üzletet, miután közölte, hogy ő ennyiért nem hajlandó ruhát venni, majd miután meguntam a vele való civakodást kikaptam a kezéből és kifizettem a ruhadarabot, s megegyeztünk, hogy ezt hozzá számolom a szülinapi ajándékaihoz. Na persze.
- Hova szeretnél bemenni? - néz rám őzike szemeivel a lány, arca sugárzik a boldogságtól, mint mindig, mikor vásárolunk. Ez az egyik oka, hogy sokat járok el vele ilyen helyekre, szeretem őt ilyen vidámnak látni, akár csak Louis közelében. Hihetetlen, hogy micsoda szerelemmel tudnak egymásra nézni, kapcsolatuk tökéletes és kifinomult. Talán ez az egyik oka annak, hogy őket is az álompárok közé sorolják.
- Ide - bökök a mellettünk fekvő Gucci üzletre, melynek kirakatában azonnal beleszerelmesedek az egyik ruhába. Amint az üzletbe lépünk szemeimmel a helyet pásztázom az előbb látott ruhanemű után. Kékségeim megakadnak a kifinomult öltözéken, s Eleanor kezét megragadva húzom annak irányába. Egyből lekapom a megfelelő méretet a fogasról és nézegetni kezdem az anyagot. A felső része derékig ér, arany színben pompázik, féloldalas stílusa megfog, s a rajta húzódó virágsor egyaránt. Alsó része deréktől folytatódik, ahol egy öv feszül, a szoknya egészen földig leér, átlátszó, fekete, elöl hasított anyaga miatt egy kisebb combmutató sort takarja, amit kell.
Barátnőmre nézek, aki elismerően bólint, így már bátrabban indulok felpróbálni a kiválasztott anyagot.
- Havana Rosalie? - néz rám meglepetten a számkártyákat osztogató lány, kinek öltözete igen sikkes.
- Én lennék - mosolygok zavartan az engem szinte nyál csorgatva bámuló személyre. - F-fel próbálhatnám?
- Hát persze! - eszmél fel immár vigyorral az arcán, s kezembe nyom egy egyes számkártyát, melyet előtte hatszor ejtett le, ha nem többször. Nem segít kínos helyzetemen az sem, hogy bizony Eleanor hallhatóan élvezi a szituációt, kuncogása elárulja őt.
- Te meg Eleanor Calder! - kezdi legyezni magát a lány, mire barátnőmnek azonnal lefagy a mosoly az arcáról. Sietősen húzom magam után kezénél fogva a megijedt Eleanort. Besietek egy fülkébe, s miután átvettem a ruhát végig nézek magamon a tükörben. Nem mondom, hogy meg vagyok elégedve a látvánnyal, de nem is olyan rossz, ami elém tárul.
- Milyen? - húzom ki a függönyt, így megpillantva a körmét piszkáló barna hajú lányt, ki hirtelen jött jelenlétemre felkapja fejét, s száját eltátja. Elhúzom ajkaim, hogy most tényleg ilyen rémesen állna rajtam a ruha, és ennyire benéztem volna a kinézetem? Meglehet.
- Ez... ez csodálatos - böki ki fél perc számomra kínos csend után, mely alatt ajkaim szétrágcsáltam idegességembe. Egy halk sóhaj szökök ki a számon, megnyugodtam, hogy elégedett a látvánnyal. Neki hátat fordítva meredek el megint vonásaimban a tükörben.
- Megvegyem? - húzom végig kezeim derekam vonalain, hogy aztán tehetetlenül hulljanak testem mellé.
- Feltétlenül. Jobbat nem is találhatnánk - teszi kezét vállamra biztatóul, amit egy hálás mosolygással nyugtázok.
Örülök, hogy ilyen gyorsan sikerült a vásárlást lerendeznünk. Sietve dobom haza Eleanort, hogy aztán újra lakásomban kezdhessek el készülődni az estére.
A ruhát vállfára akasztva teszem be a számomra megfelelő helyre, mely ezentúl állandó teret fog foglalni. Végig simítva az anyagán egy elégedett arckifejezés jelenik meg rajtam. Hátrább lépve indulok a cipőim felé, hogy egy lábbelit válasszak az estére. Döntésem egy arany szandálra esik, melyben remélhetőleg nem fog megfagyni a lábam a harisnya ellenére sem. Ezekhez társul még egy fekete boríték táska, a többit pedig majd a készülődés alkalmával választom ki.
Becsukva magam után az ajtókat találom szembe magam a hajnalodó London látképével. A hatalmas ablakok lehetővé teszik, hogy tökéletesen rálássak a forgalmas utakra, az azok mögött fekvő parkra, s a lebukó nap alatti horizontra. A csodálatos kilátás harmóniával árasztja el testem, arra késztet, hogy kilépjek a teraszra, hogy a korlátra támaszkodva merülhessek el jobban a látnivalókban. Amint füstszag üti meg orromat visszahúzódok a szobámba, még mielőtt az is átveszi a kinti levegő odorát.
Meglepődve konstatálom, hogy igen sokáig tartózkodtam a friss levegőn, így azonnal a fürdő felé indulok. Megengedem a vizet a kádba, s levetkőzve kényelembe helyezem magam benne. Szemeimet csukva tartva élvezem bőröm bizsergését, amely így reagál a kellemes melegre. Kezeim hanyagul fekszenek a peremén, hajam kelletlenül lóg a föld felé.
Megunva a lazsálást mosdok meg kedvenc, kókusz illatú tusfürdőmmel, majd magamra csavarva egy törülközőt csoszogok végig a csempézett padlón a tükör felé.
Elhúzom szám a rám visszatekintő látványra. Arcomon elkenődött a smink, hajtincseim idegesítő hullámokba ugrottak a gőz hatására. Utálom, hogy mindig ezt csinálja, még esőben is képes kifogni rajtam.
Felhorkanok, s magamra véve egy fehérnemű szettet hajítom az előbb testemet fedő anyagot a szennyesbe. Hajszálaimat összeszedegetve fogom fel szőke loboncom fejem tetejére egy kontyba, mely hagy némi kívánni valót maga után.
A sminkem elkészítése után halk zenét kapcsolok a gardróbomba, s kezembe fogom a ruhát. A tükrökkel szemben lévő, kis kör alakú emelkedőre lépve kapom magamra a ruhadarabot, s igazgatom el testemen az anyagot. A magassarkúba is belebújtatom a lábaim, fülbevalóval egészítem ki megjelenésem.
Hajam kivasalom, s nekem tetszetősen helyezem el, táskámba dobálva a fontosabb dolgaim indulok a nappaliba, miután csengettek. Izgatottan nézek végig magamon még utoljára a tükörben, a lámpákat leoltva veszek mély levegőt, majd kinyitom a bejárati ajtót, mely mögött egy bódító mosolyú pasi várt jelenlétemre, s férfi szokáshoz híven alaposan végigmér zöld szemeivel, megnyalja telt, rózsaszín ajkait, ezzel teljesen felcsigázva érzékeim.
- Szia Szépség!
xx
Amint megálltam a ház előtt a maszlag és lusta emberektől eltérően nem a dudára támaszkodtam rá, úgy gondolom sokkal illedelmesebb a csengőt használni, ha már erre találták fel. Miután megnyomtam a kis gombot, mely a bent lakónak jelzett vissza ültem helyemre, s vártam Eleanort, hogy kifáradjon. Kis idő elteltével arra figyeltem fel, hogy helyet foglal mellettem mosolyogva, s egy puszit ad arcomra. Kedvesen ránéztem és hamar újra a főúton hajtottam a többi autó között.
- És egyébként, hogy-hogy Harry elhívott? Nem értem - nézett rám értetlenül, mivel ő a tegnapi esetről mit sem tud. Megnyaltam kissé kiszáradt ajkaim és újra az útra meredtem a lámpa zöldre váltása után.
- Tegnap segített megmenekülnöm a rajongóim elől, aztán haza vitt, de távozni már nem tudott a váratlanul jött vihar miatt - sandítok felé, így látom, hogy szinte issza a szavaim. Eleanor mindig naiv volt, ezt pedig vannak akik kihasználják benne, a számomra gyanús eseteket pedig előre jelezni szoktam neki, mielőtt gond lenne belőle. Rendszerint hisz nekem, így ha valamit mondok neki tudja, hogy igaz, sosem tudnék neki hazudni, a kiismerés miatt pedig már amúgy is feltűnne neki őszinteségem mérséke.
- Ezt örömmel hallom - simít végig karomon, mellyel a kormány markom, másikkal az ablakpárkánynak támaszkodom. Nos újra témánál vagyunk. Be kell vallanom, hogy nem ez én műfajom a pasizás, többnyire azért, mert nem szeretek nyomulni, ráadásul a kissé visszataszító látványt nyújtó érdeklődőket is eltaszítom magamtól. Kissé visszafogott természetem miatt többnyire csak a rossz fiúk akarnak megrontani, én pedig modell vagyok, nem pedig örömlány. Sokan ezt a foglalkozást elítélik és erőszeretettel hordanak el mindenféle útszélinek, holott ez tőlem igen messze áll. Sosem szerettem a különösebben nagy figyelmet, ezt a munkát kötődés útján választottam és máig is örülök, hogy annak idején belevágtam karrierem elkezdésébe.
Eddig összesen csak két barátom volt. Mindkettő kapcsolatom jól indult, de pár hónap után kialudtak a tüzek. Az egyik gimnazista éveim elején volt, másik pedig a közepének második fele körül. Az elején nagy volt a fellángolás, talán ez is okozta végül ez elhidegülést. Most már tudom, hogy nem ők voltak az igazik, akit máig is keresek. Akiről a nagymamám annyit mesélt, ezzel megbabonázva engem.
- Louisval hogyan álltok? - parkolok le az Oxford Street közelében. Miközben becsukom magam mögött az ajtót megkerülöm a járművet és Eleanorral az oldalamon indulok meg a legközelebbi David Jones üzlet felé.
- Még mindig nagyon szeretem, napról napra jobban, ráadásul a múltkor beszélgettünk az összeköltözésről, de végül nem lyukadtunk ki sehova. Majd lesz ami lesz - mosolya hasonlít egy fülig szerelmes tiniére, de így jobban belegondolva még az, akárcsak barátja, ki letagadhatna jó pár évet a viselkedése végett.
- Van valami elképzelésed a ruhával kapcsolatban? - lépünk be az üzletbe, miközben illedelmesen köszönünk a biztonsági őrnek, s neki látunk keresgélni a ruhák között.
- Őszintén? Nem nagyon - húzza el száját rám tekintve, mire széles mosoly kúszik ajkaimra. - Neked?
- Mikor van? - kérdésére kérdéssel felelek, mely őt kuncogásra készteti. Ez állandó problémát jelent nekem minden egyes megjelenésnél. Igyekszem a saját stílusomnak megfelelő ruhát választani, mely többnyire divatos. Az új kollekciókból szoktam többnyire ruhát választani, mivel abból valószínűleg másnak még nincs, így kicsi az esélye, hogy valakivel egybe öltöznék, szinte lehetetlen. Éppen egy selyem anyagú, mustársárga, kissé arany felé hajló színű ruhát tapintok ki ujjaimmal, melyet kijjebb húzva jobban szemügyre veszek. A nyakának szoros a kivágása, egyáltalán nem mondható nagynak. Ujjai rövidek, mondhatni ujjatlan, a derék részt kissé behúzott. A szoknya része lefelé kissé bővülő, s körülbelül térd fölé érhet. Nagyon megtetszett a darab, de Eleanor bőrszínéhez istenien mutatna, az én szőke hajam pedig nem lenne előnyös vele. Kiemeltem a ruhát és barátnőm felé mutattam egy nagy mosollyal. Szemei felcsillantak és kikapta kezemből a fogast. Követtem a próbafülkékhez, majd miután kilibbent a függöny mögül azonnal rávágtam, hogy vegye meg. Egyszerűen csodálatosan állt rajta, biztos vagyok benne, hogy Louisnak a lélegzete is el fog állni, amint meglátja benne.
Eleanor egy gyönyörű lány, nem csodálom, hogy már gimnáziumban is odáig voltak érte a fiúk. A mogyoróbarna haj és szem párosítás az egyik legnyerőbb a tőlünk ellenkező nemnél, ehhez már csak hab a tortán a természetes hullámosság. Tökéletes alakjának köszönhetően minden jól áll neki, hosszú lábait szívesen megnézik. Mikor bele kezdtem modell karrierembe ajánlottam fel neki, hogy ő is indítson el egy hasonló pályát, de neki mindig is fontosabb volt a tanulás, így történik, hogy a manchesteri egyeteme miatt kevesebbet látom őt a gimnáziumi idők óta.
Barátnőm szatyorral a kezében hagyta el velem az üzletet, miután közölte, hogy ő ennyiért nem hajlandó ruhát venni, majd miután meguntam a vele való civakodást kikaptam a kezéből és kifizettem a ruhadarabot, s megegyeztünk, hogy ezt hozzá számolom a szülinapi ajándékaihoz. Na persze.
- Hova szeretnél bemenni? - néz rám őzike szemeivel a lány, arca sugárzik a boldogságtól, mint mindig, mikor vásárolunk. Ez az egyik oka, hogy sokat járok el vele ilyen helyekre, szeretem őt ilyen vidámnak látni, akár csak Louis közelében. Hihetetlen, hogy micsoda szerelemmel tudnak egymásra nézni, kapcsolatuk tökéletes és kifinomult. Talán ez az egyik oka annak, hogy őket is az álompárok közé sorolják.
- Ide - bökök a mellettünk fekvő Gucci üzletre, melynek kirakatában azonnal beleszerelmesedek az egyik ruhába. Amint az üzletbe lépünk szemeimmel a helyet pásztázom az előbb látott ruhanemű után. Kékségeim megakadnak a kifinomult öltözéken, s Eleanor kezét megragadva húzom annak irányába. Egyből lekapom a megfelelő méretet a fogasról és nézegetni kezdem az anyagot. A felső része derékig ér, arany színben pompázik, féloldalas stílusa megfog, s a rajta húzódó virágsor egyaránt. Alsó része deréktől folytatódik, ahol egy öv feszül, a szoknya egészen földig leér, átlátszó, fekete, elöl hasított anyaga miatt egy kisebb combmutató sort takarja, amit kell.
Barátnőmre nézek, aki elismerően bólint, így már bátrabban indulok felpróbálni a kiválasztott anyagot.
- Havana Rosalie? - néz rám meglepetten a számkártyákat osztogató lány, kinek öltözete igen sikkes.
- Én lennék - mosolygok zavartan az engem szinte nyál csorgatva bámuló személyre. - F-fel próbálhatnám?
- Hát persze! - eszmél fel immár vigyorral az arcán, s kezembe nyom egy egyes számkártyát, melyet előtte hatszor ejtett le, ha nem többször. Nem segít kínos helyzetemen az sem, hogy bizony Eleanor hallhatóan élvezi a szituációt, kuncogása elárulja őt.
- Te meg Eleanor Calder! - kezdi legyezni magát a lány, mire barátnőmnek azonnal lefagy a mosoly az arcáról. Sietősen húzom magam után kezénél fogva a megijedt Eleanort. Besietek egy fülkébe, s miután átvettem a ruhát végig nézek magamon a tükörben. Nem mondom, hogy meg vagyok elégedve a látvánnyal, de nem is olyan rossz, ami elém tárul.
- Milyen? - húzom ki a függönyt, így megpillantva a körmét piszkáló barna hajú lányt, ki hirtelen jött jelenlétemre felkapja fejét, s száját eltátja. Elhúzom ajkaim, hogy most tényleg ilyen rémesen állna rajtam a ruha, és ennyire benéztem volna a kinézetem? Meglehet.
- Ez... ez csodálatos - böki ki fél perc számomra kínos csend után, mely alatt ajkaim szétrágcsáltam idegességembe. Egy halk sóhaj szökök ki a számon, megnyugodtam, hogy elégedett a látvánnyal. Neki hátat fordítva meredek el megint vonásaimban a tükörben.
- Megvegyem? - húzom végig kezeim derekam vonalain, hogy aztán tehetetlenül hulljanak testem mellé.
- Feltétlenül. Jobbat nem is találhatnánk - teszi kezét vállamra biztatóul, amit egy hálás mosolygással nyugtázok.
Örülök, hogy ilyen gyorsan sikerült a vásárlást lerendeznünk. Sietve dobom haza Eleanort, hogy aztán újra lakásomban kezdhessek el készülődni az estére.
A ruhát vállfára akasztva teszem be a számomra megfelelő helyre, mely ezentúl állandó teret fog foglalni. Végig simítva az anyagán egy elégedett arckifejezés jelenik meg rajtam. Hátrább lépve indulok a cipőim felé, hogy egy lábbelit válasszak az estére. Döntésem egy arany szandálra esik, melyben remélhetőleg nem fog megfagyni a lábam a harisnya ellenére sem. Ezekhez társul még egy fekete boríték táska, a többit pedig majd a készülődés alkalmával választom ki.
Becsukva magam után az ajtókat találom szembe magam a hajnalodó London látképével. A hatalmas ablakok lehetővé teszik, hogy tökéletesen rálássak a forgalmas utakra, az azok mögött fekvő parkra, s a lebukó nap alatti horizontra. A csodálatos kilátás harmóniával árasztja el testem, arra késztet, hogy kilépjek a teraszra, hogy a korlátra támaszkodva merülhessek el jobban a látnivalókban. Amint füstszag üti meg orromat visszahúzódok a szobámba, még mielőtt az is átveszi a kinti levegő odorát.
Meglepődve konstatálom, hogy igen sokáig tartózkodtam a friss levegőn, így azonnal a fürdő felé indulok. Megengedem a vizet a kádba, s levetkőzve kényelembe helyezem magam benne. Szemeimet csukva tartva élvezem bőröm bizsergését, amely így reagál a kellemes melegre. Kezeim hanyagul fekszenek a peremén, hajam kelletlenül lóg a föld felé.
Megunva a lazsálást mosdok meg kedvenc, kókusz illatú tusfürdőmmel, majd magamra csavarva egy törülközőt csoszogok végig a csempézett padlón a tükör felé.
Elhúzom szám a rám visszatekintő látványra. Arcomon elkenődött a smink, hajtincseim idegesítő hullámokba ugrottak a gőz hatására. Utálom, hogy mindig ezt csinálja, még esőben is képes kifogni rajtam.
Felhorkanok, s magamra véve egy fehérnemű szettet hajítom az előbb testemet fedő anyagot a szennyesbe. Hajszálaimat összeszedegetve fogom fel szőke loboncom fejem tetejére egy kontyba, mely hagy némi kívánni valót maga után.
A sminkem elkészítése után halk zenét kapcsolok a gardróbomba, s kezembe fogom a ruhát. A tükrökkel szemben lévő, kis kör alakú emelkedőre lépve kapom magamra a ruhadarabot, s igazgatom el testemen az anyagot. A magassarkúba is belebújtatom a lábaim, fülbevalóval egészítem ki megjelenésem.
Hajam kivasalom, s nekem tetszetősen helyezem el, táskámba dobálva a fontosabb dolgaim indulok a nappaliba, miután csengettek. Izgatottan nézek végig magamon még utoljára a tükörben, a lámpákat leoltva veszek mély levegőt, majd kinyitom a bejárati ajtót, mely mögött egy bódító mosolyú pasi várt jelenlétemre, s férfi szokáshoz híven alaposan végigmér zöld szemeivel, megnyalja telt, rózsaszín ajkait, ezzel teljesen felcsigázva érzékeim.
- Szia Szépség!
xx
Drága Blair!
VálaszTörlésKomolyan mondom, hogy aki ezt a blogot nem olvassa az NEM normális! Egyszerűen csodálatra méltó, ahogy a szavaidat válogatod. Elegáns. Minden apró részletre figyelsz és azokat teljesen kidolgozod. Mindig viszel egy kis színt a történetbe. Csalódott voltam, hogy itt hagytad abba, de ezáltal kíváncsian várom a következő fejezetet. Ez a blog nagyon belopta magát a szívembe épp mint te Kedves Blair! :) Imádlak! :*
Egyetlen Eleanor!
VálaszTörlésEl sem tudod hinni, hogy milyen jól esnek kedves szavaid, azt hiszem talán e miatt sem hagytam még abba az írást. Szeretlek! xx