~ Chapter VIII. ~ Glorious ~

Kedves Olvasók!

Nagyon röstellem, hogy késtem, s csúsztam egy nappal, de tegnap hihetetlenül fáradt voltam, ugyanis csütörtökön értem haza az erdei táborból, ott pedig rendesen kikészítettek. Nem mondom, hogy most nem vagyok a helyzet magaslatán, ebből kifolyólag a rész sem sikeredett hihetetlen hosszúra, ennek ellenére gondoljatok arra, hogy már csak egy hét van az iskolából, s azután extra hosszú fejezetekkel leplek majd meg titeket péntekenként. Bízok benne, hogy terjedelme ellenére azért majd elnyeri tetszéseteket!

xx

/Cascada- Glorious/

Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.

/Coco Chanel/

Zavartan mosolyogtam felé, ugyan magam sem tudom miért, talán az előbb elhangzott becenév miatt, mely egyben bókként szerepel. Hatalmas kezét felém nyújtotta, mire gondolkodás nélkül megfogtam azt. Ha most egy romantikus filmben lennénk biztosan belé karolnék, de mivel ez a valóság, inkább saját tetszésem szerint intézem a dolgokat - már amit lehet -. Kiléptem vele az ajtón, amit aztán gondosan bezártam magam után, s Harryvel kézen fogva indultunk el a közeli lift irányába. Hálás voltam neki, hogy nem kell lépcsőznöm, nem biztos, hogy modell létemre olyan jól menne, a vége felé biztosan én is elfáradnék a magassarkú kínzó gyötrelmei végett.
Amint kiértük a levegőre -, mely nem is lett volna kellemetlen, ha nem fújt volna annyira a szél, hogy lábaimat és karjaimat azonnal elkapja a libabőr - Harry udvariasan az autója felé vezetett, minek ajtaját kinyitva segített kezemnél fogva beülni, majd megkerülve a jármű elejét jómaga is beült mellém a volán mögé. Figyeltem, hogy hosszú lábai kényelmesen elérik a pedálokat, ujjaival lazán elfordította a kulcsot, ezzel gyújtást adva az autónak. Kezét a sebváltóra helyezte, és az útra koncentrálva indult el a helyszín felé.
- Gyönyörű vagy - pillant felém smaragdzöld szemeivel, szavaira arcom reagál először, szinte perzsel.
- Köszönöm - tűrök egy hajtincset fülem mögé a rossz szokásomhoz híven. Nem tudom elhinni, hogy csupán két szóval sikerült teljesen zavarba hoznia. Nem szoktam magam könnyen adni a fiúknak, s ez alól Harry sem kivétel, de a testem valahogy ellenkezően működik az agyammal. Ha azt akarom, hogy ne jöjjek zavarba biztos, hogy elpirulok, esetleg olyan mozdulatokat viszek végbe, melyek lelki állapotomról árulkodnak.
Több szó nem esik az út során, mindkettőnket lefoglalja a saját gondolatai. Én szinte remegek már a tudattól is, hogy ha Harryt lefotózzák velem biztos, hogy az elkövetkezendő hétben saját magamat láthatom mind az interneten, mind az újságokban annak ellenére is, hogy megvenném bármelyik szennylapot. Tudom, hogy ez a munkámmal jár, de az is tudatomban áll, hogy azzal, hogy ma elkísérem Harryt felbolygatom az életem. Sokkal több utálkozó levelet és értesítés fogok kapni, biztosan számos újságíró lépked majd a nyomomban egy ideig. Igyekszem csökkenteni szívem heves dobogását, amint egyre jobban túlkombinálom a dolgokat. Nem akarom, hogy fenyegessenek, de tisztában vagyok azzal, hogy ez csaknem elkerülhetetlen. Kismillió olyan üzenetet fogok kapni, melyekben nem éppen finoman fejezik ki, hogy tartsam távol magam Harrytől, vagy megfizetek érte. Nem arról van szó, hogy félnék, mert annak az esélye, hogy bántanak igen csekély, csupán jobban esnek a kedves üzenetek, mikben abban fecsegnek rajongóim, hogy a példaképük vagyok, s tisztelnek. Ezek miatt az üzenetek miatt nem viselkedem botrányosan, bár ez kissé hamiskás, hiszen a feltűnést okozó viselkedés nagyon messze áll tőlem.
Mindig lesznek rosszakaróim, ezzel tisztában vagyok, tudom, hogy ennek ellenére meg kell látni a dolgok jó oldalát. Azokat az üzeneteteket kéne a szívemre vennem, melyek melegséggel árasztják el azt, s ajkaimra akaratlanul is mosolyt csalnak.
Felkaptam fejem az élesebb hangokra, bensőm megtelt aggodalommal, amint észrevettem, hogy pár méter és lefékezünk a fotósok kereszttüzében. Igyekeztem minél egyenletesebben venni  levegőt, azzal nyugtatgatni magam, hogy ez egy ugyan olyan megjelenés, mint a többi - még annak ellenére is, hogy tudom, ez nem így van -.
Harry lelassított, majd megállt a vörös szőnyeggel szemben, azonnal ezer meg ezer vaku villogott be  a sötétített ablakokon, szerencse, hogy még ennek ellenére sem látnak be, a képek biztosan nem mutatnak semmi érdekeset. A zöld szemű énekes kipattant a járműből, majd azt megkerülve nyitotta ki az én ajtómat is, s segített a talajra állni. Megragadta kezem, és a vörös kárpit felé húzott. A közepén megállt, finoman magához húzott a derekamnál fogva engedve, hogy képeket ejthessenek kettősünkről. Amint Harry megelégelte a fényképek mennyiségét a bejárat felé húzott, ahova már nem léphettek be a sajtó emberei. Fellélegeztem, mellettem Harry aggódva fürkészte arcom.
- Minden rendben? - simított végig hüvelykujjával ujjperceimen nyugtatás képen, tekintetem az ő gyönyörű arcára vezettem.
- Jól vagyok - eresztettem meg felé egy őszinte mosolyt, s megindultunk, hogy elfoglaljuk a helyünket a banda többi tagjának közelében.

~ Eleanor szemszöge ~

Tiszta ideg voltam, amiért Louis már megint késik. Utálom ezt a fajta rossz szokását, emellé még társul az optimizmusa, miszerint úgy sem fogunk semmiről lemaradni. Had ne fejtsem ki, hányszor vallott kudarcot ez a mondása. Sokszor felnézek rá a gondolkodás módja és lazasága miatt, viszont ez a túlzott ráérünk dolog legtöbbször az agyamra megy. Szerinte nekem kéne jobban ellazulnom és alább hagyni az idegeskedésemmel. Talán igaza lehet. Felesleges zsörtölődnöm, ha tudom, anélkül is elkésünk. Tessék! Már megint saját magam őrlődök. Ha még ma ide ér biztosan kioktatom, aminek persze egy kisebb összezördülés lesz a vége, ennek ellenére remélem a több századik próbálkozásom után végre elgondolkodik rajta.
Mikor Louis felgördül kocsijával a felhajtóra, addigra már rendesen felhergeltem magam. Emlékszem annak idején még a randijainkon sem jelent meg pontosan.
Kinyitottam, majd bezártam magam után a lakásom ajtaját, s a falnak támaszkodva vártam meg, hogy barátom elém érjen. Sietősen kocogott fel a járdára, ami a bejáratig vezet, s zavart mosollyal nézett szemeimbe.
- Sajnálom - lép közelebb és kezeimet az övéibe veszi, finoman cirógatja ujjperceim, mialatt homlokát enyémnek dönti, ennek következtében érzem meleg leheleté arcomon, s parfümjének kellemes illatát, ami keveredik a borotválkozás utáni arcszeszének aromájával. Nagyot sóhajtok, hogy pár érintéssel sikerült elűznie minden mérget belőlem iránta. Megrázom fejem, s egy apró puszit nyomok állára, amit mos nem érdesíti borostája. Elvigyorodik annak láttán, hogy sikerült kiengesztelnie, szenvedélyes csókot lehel ajkaimra. Bejutást engedek neki számba, nyelve szerelemmel telve, mégis lágyan érinti enyémet, s hívja táncra azt. Egyik keze arcomra vándorol, míg másikkal derekamat karolja át, s von közelebb magához. Jobb tenyeremmel továbbra is szorosan fogom a táskám magam mellett lógatva karom, míg a ballal tarkójához nyúlok. Finoman válik el ajkaimtól, majd egy utolsó puszit nyomva rájuk távolodik el arcomtól, kezeinket összekulcsolva, mosolyogva húz maga után a járműve felé, hogy annak ajtaját kinyitva beülhessek. Louis is helyet foglal a kormány mögött, s a motort beindítva hajt London utcáira a díjátadó helyszíne felé.

~ Havana szemszöge ~

Elég nagy sutyorgást kavar a jelenlétünk, szemeimmel barátnőmet keresem, de letörten konstatálom, hogy ők még nem érkeztek meg. Harry óvatosan tartja kezem az övében, mialatt végigsuhanunk a vörös szőnyegen. Igyekszem bájosan mosolyogni és elengedni fülem mellett a különböző kérdéseket és találgatásokat, melyekre felesleges lenne válaszolnom, a sajtó kedve szerint forgathatná ki a szavaim, így szó nélkül hagyom a mondataikat. Mihelyst Harry megelégelte a képek mennyiségét finoman maga után húzva igyekeztünk az épület felé, melynek aulájában már nyüzsögtek a hírességek. Hamar kiszúrom a többieket, akik egyedül érkeztek a rendezvényre - gondolom lehetőség híján -.
- Menjünk oda a fiúkhoz - suttogja fülembe rekedtes hangján, minek hallatán a hideg is kiráz. Bólintok kérésére, s követem a tömegen keresztül a banda háromötöde irányába.
- Sziasztok! - üdvözli őket először Harry, majd őt én és a srácok követjük. - Nem láttátok Louisékat?
- Tudod, hogy mindig késnek - legyint Niall, mire a többieknek perverz mosolyra húzódik a szájuk. Eleanor többször is panaszkodott már nekem arról, hogy barátja nem a pontosságáról híres, emiatt sokat ugratják őket a srácok. Megforgatom szemeim a tipikus hozzáállásukra, s tekintetem a bejáratra szegezem, mire azonnal felcsillan a szemem az érkező személy láttára.



xx